Itt az év legrosszabb magyar filmje

Tavaly év elején mutatták be a Cop Mortem című akciófilmet, amelyben Kamarás Iván Amerikából hazatért magyar rendőrt játszik, akinek egy rendőrökre vadászó sorozatgyilkost kell elkapnia. A filmet a korábban kaszkadőrként dolgozó Kovalik József rendezte, az alacsony költségvetést főként piaci hirdetőktől szedték össze. Ennek megfelelően a Cop Mortem tele volt otromba termékelhelyezésekkel, a története marhaság, a technikai kivitelezése pedig félamatőr volt. Viszont nem tudtam rá haragudni, mert miért is haragudna bárki egy olcsó, őszinte trashfilmre?

Az X – A rendszerből törölve első percei alatt úgy éreztem, máris folytatása készült a Cop Mortemnek, csak ezúttal hazai viszonylatban rendes költségvetésből, a Filmalap 489 millió forintos támogatásával. Nem nagyon szokott érdekelni, mennyibe kerül és milyen körülmények között készül egy film, de az X-re éppen azért haragszom, mert a készítőknek minden lehetőségük megvolt rá, hogy értelmes, jól megírt és megrendezett krimit vagy thrillert csináljanak.

Ehhez képest az X nagyjából ugyanazon a színvonalon mozog, mint a Cop Mortem vagy bármelyik másik, ócska rendőrfilmes sablonokból építkező, ügyefogyott magyar „közönségfilm”.

Ám ezeknél ellenszenvesebbé teszik stiláris túlkapásai és erőltetett nagyotmondása. A nyitány hosszú, de még milyen hosszú drónfelvételei fejjel lefelé mutatják a szürke, lepusztult nagyvárost, Budapestet, ahol elharapózik az utcai erőszak, az emberek a rendszer ellen tüntetnek, miközben egyre több a rejtélyes haláleset. Férfikórus zeng, nehogy eltévesszük: vészterhes, reménytelen, bűnös világban járunk.

Az első percekhez hasonlóan az X teljes játékideje alatt úgy éreztem, Ujj Mészáros Károly rendező közelről kiabálja az arcomba, hogy nagyon sötét, nagyon korrupt helyre hozott, ahol baljós kísérőzene szól, ha kell, ha nem. Ezt meg a kamaszos halálvágyról szóló betétdalokat csak a hősnő zihálása szakítja meg a hangsávon, mert Batiz Éva (Balsai Móni) pánikbeteg, ráadásul egyedül neveli a lányát, még ráadásul mindjárt bedől a lakáshitele. Vagyis folyamatosan nagyon rosszul érzi magát, ennek ellenére megsejti, hogy az öngyilkosságnak vagy balesetnek tűnő, friss halálesetek talán összefüggenek egymással.

A központi bűnügy felderítése mérsékelten izgalmas, mert az információk adagolása nem sikerült maradéktalanul a forgatókönyvet jegyző Ujj Mészárosnak és Hegedűs Bálintnak, az egyik titokzatos főgonoszt például már a cselekmény kétharmadánál leleplezik egy snittben. Valóban figyelemreméltó vonása ugyanakkor a filmnek, hogy a bűntényeket a magyar félmúlttal, a rendszerváltás körüli évekkel hozza összefüggésbe.

Az X nyilvánvalóan erősen rendszerkritikus film, amely teli szájjal harsogja, hogy az ország a vesztébe rohan, a korrupció megállíthatatlanul terjed és felemészt mindent. Mivel nagyjából tényleg ez a helyzet Magyarországon, nagyon örültem, hogy a politikai állásfoglalást többnyire kínosan kerülő magyar filmek alkotói között Ujj Mészáros ennyire bátran fogalmaz.

Mégis szerencsésebb lett volna finomabban megfogalmazni ezeket az állításokat, mert bizonyára úgy a hatásuk is erősebb lenne. A hétköznapokban is szívesebben olvasunk el egy okos belpolitikai újságcikket, mint hallgatunk végig egy begőzölve kiabáló embert a villamoson.

Ha csak a bűnügyi szálat tekintjük, az X – A rendszerből törölve megüti az átlagos tévékrimik színvonalát, rendszerkritikus tartalma pedig kifejezetten szimpatikussá tenné a filmet. De ahogy a modorosságok miatt a film politikai szintje is sérül, úgy az Ujj Mészáros által választott stílus az X teljes struktúráját kikezdi. A fenyegetőnek és méltóságteljesnek szánt légifelvételek nevetségessé válnak, ha hosszú másodperceken át a Nyugdíjfolyosító Igazgatóság épületét mutatják. A hősnő magánéletének összeomlását képtelenség komolyan venni, ha kislányával szintelen, fád hangon, kopogós párbeszédekben vitatják meg szerencsétlenségüket. A találó kompozíciók és izgalmas fordulatok elszürkülnek, ha az alkotók A téglából vagy a Hetedikből merítik azokat. És bár az X-beli szerepére a stroke-ja előtt kiválasztották, utólag kifejezetten ízléstelennek hat, hogy Kulka Jánosnak egy olyan figurát kell eljátszania, aki majdnem a teljes játékidő alatt a földön fekve, hörögve haldoklik.

Ujj Mészáros Károly első filmje, a Liza, a rókatündér tele volt ötletekkel, amelyek nem szervesültek ugyan tökéletesen egymáshoz, de különleges, egyszerre mesei és fekete humorú szerzői világot teremtettek. Emiatt egyéni hangú, sokat ígérő bemutatkozásként könyvelhettük el azt a filmet. Ezért is komoly csalódás a rendező új munkája. Ha lehántjuk róla hivalkodó stílusát, az X – A rendszerből törölve középszerű, de működőképes bűnügyi film lenne. Ez a stílus viszont valósággal agyonnyomja a filmet, amelyet így csak súlyos félreértésként és kihagyott lehetőségként tudok értékelni.

X – A rendszerből törölve (2018), 114 perc. 3/10

Source: 24 teszt