Koronázatlan királynők – a koronavírus esélyt ad a prostitúció felszámolására

A járvány itthoni robbanása előtt is érződött a csökkenés, de a vendégek igazán most maradnak el. A fertőződéstől nemcsak a vendégek, hanem a lányok is félnek. Amikor az ügyfelek felhívtak, megkérdezték azt is, hogyan gondoskodom a higiéniáról, végzem el a fertőtlenítést. Akik viszont ezekben a hetekben tényleg fel is kerestek, őket ez egyáltalán nem érdekelte. Arra számítok, hogy adósságot fogok felhalmozni, amit majd a járvány után kell ledolgoznom. Jelenleg a havi bevételem a negyedére csökkent, ami nem elég a megélhetésemhez

– mondta a harmincas éveiben járó prostituált, Gizus.

A nő, aki tíz éve dolgozik a szexiparban, az ügyfélkör visszaesése miatt vidékre ment, és megpróbált munkahelyet keresni magának. Mivel korábban egy boltban is dolgozott a szexmunka  mellett, elsősorban a kereskedelemben szeretett volna elhelyezkedni. „Lehangoló a helyzet, mert nem vesznek fel új embereket, sőt inkább elküldenek dolgozókat. Így ismét Budapesten kötöttem ki a szexiparban.” Gizus azt nem részletezte, honnan és hogyan juthat kölcsönhöz a következő hónapok átvészeléséhez.

Gizus megemlítette, hogy tud olyan lányról, aki a webkamerázásra állt át. Mint tette azt Pati, aki felvállalja, saját elhatározásából lett prostituált, miután egy kurvák életéről szóló könyvből megtudta, hogy a lányok milyen szolgáltatásért milyen összegeket tudnak elkérni az ügyfelektől. Ez annyira megragadta a most 29 éves nőt, hogy soha nem akart semmilyen szakmát kitanulni. Pati Budapesten végez prostitúciós tevékenységet egy bérelt lakásban.

Pár hónapja érezni lehetett a visszaesést a vendégek számában. Svájcba rendszeresen kijárok dolgozni, de mivel ott februárban már magas volt a koronavírusos fertőzöttek száma, ezért nem mentem ki. Ott általában egy-két hét alatt megkerestem annyit, mint itthon egy hónap alatt. Ez nagyjából egymillió forintot jelentett. De amióta elért minket is a járvány, azóta senki nem keres fel, a bevételem pedig nullára csökkent, ezért tértem át a webkamerás szolgáltatásra

– mesélte Pati.

A legtöbb webkamerás „modell” a saját lakásán fogadja a vendégeket, de vannak erre kialakított stúdiók is. A szolgáltatást nyújtó honlapnak le kell adni egy bizonyos összeget jutalékként, de azon kívül minden bevétel a „modellé” lesz. A munkához szükség van egy nagy felbontású kamerára, egy jó számítógépre és persze széles sávú internetre. Amikor a prostituált bejelentkezik az oldalra, elkezd csevegni a kliensekkel, majd akit kiválaszt, azzal úgynevezett privátszobára megy, vagyis csak az illetőnek lesz elérhető, és az ő kívánságait teljesíti. A webkamerás szex nyilván nem helyettesítheti a kliens személyes élményeit, de kizárja az erőszak és a bántalmazás lehetőségét, ami miatt a prostituáltak nagyobb biztonságban vannak.

„Volt olyan lány, aki azt mondta nekem, hogy neki gáz lenne a webkamerázás. Hát nekem is az, de jobb, mintha nem lenne miből megélnem.” Pati szerint ez a munka azért fárasztó, mert írni és beszélni is kell a bájolgás közben. Ezért azt csinálja, hogy 5–10 perc alatt kiválasztja a 17–20 érdeklődőből azt, akivel elmegy a privátszobára, és onnantól csak vele kell foglalkoznia.

Volt, hogy találkoztam az egyik haverommal, de mivel parókát viselek, ő sem jött rá, hogy ki vagyok

– jegyezte meg a nő.

Abban bizonytalanok voltak a megkérdezetteink, hogy a szexmunka veszít-e pénzben kifejezett értékéből, bár a legtöbbjük szerint igen. Azt, hogy milyen mértékben alakítja át a szexmunka megélhetési jellegét a járvány, 180 válaszadó fejtette ki.

Patit magát is érdekelte, hogyan változott meg a szexipar az utóbbi időben, és mint elmondta, a webkamerás honlapot működtető cégtől megtudta, azon az oldalon, ahol ő fent van, a korábbi 2500 hirdetés helyett most nagyjából 480-an vannak fent.

Sok lány fog megélhetési gondokkal küszködni, nekem szerencsére van megtakarításom, és remélem, hogy a webkamerázás hoz majd annyit, hogy a félretett pénzemhez nem kell hozzányúlnom.

Azzal kapcsolatban, hogy a járvány lefolyása alatt mekkora jövedelme lesz majd egy szexmunkából élőnek, 168 válaszadónk formált véleményt.

Váltani csak kevesen tudnak

A járvány, Pati és Gizus sorsához hasonlóan alapvetően átírta, megrendítette a prostituáltak életét, és a belőlük élők jövedelmét is csökkentette, sok nő a rosszabbnál is rosszabb helyzetbe került, hiszen nincs egészségügyi biztosításuk, és nem részesülnek szociális ellátásokban. Mivel mindenhol a világon a prostituáltak a legkiszolgáltatottabb és gyakran kisebbségi hátterű társadalmi rétegekből kerülnek ki, nagy részüknek itthon állandó lakcíme sincs, így segélyért sem tudnak folyamodni az önkormányzathoz. Az pedig, hogy megtakarításokkal rendelkeznének – mint Pati – egyáltalán nem jellemző.

„A megcsappant vagy majdnem nulla bevételek miatt a szexmunkásoknak váltaniuk kellene, de ezt a lányok többsége nem tudja megtenni, emiatt gyűjtést szerveztünk, hogy a legjobban rászorulóknak segíthessünk” – mondta Földi Ágnes, a Szexmunkások Érdekvédelmi Egyesületének (SZEXE) elnöke, aki szerint összesen 8–10 ezer magyar lány dolgozik a szexiparban, de egy részük külföldön nyújt szolgáltatást.

A türelmi zónák kialakításáért és az emberkereskedelemről és a prostitúcióról szóló New York-i egyezményből való kilépésért lobbizó szervezet vezetője beszélt arról, hogy a koronavírus-járvány idején naponta tízen is hívták Budapesttől Szegedig.

Mindegyik lány tanácsot kért arról, hogy mihez kezdjenek a válságban, ami elérte a szexipart is. Megmondom őszintén, nem nagyon tudok nekik mit ajánlani. Webkamerás szolgáltatást például csak vállalkozói igazolvánnyal lehet nyújtani, tehát számlát kell adni, és adózni kell utána, ám az igazolványt a lányok nagy része nem váltja ki. Korábban ez nem is érdekelte őket

– tette hozzá.

A kutatás válaszadóinak megítélése szerint a prostituáltak egyénileg dolgoznak.

Földi Ágnes hangsúlyozta azt is, hogy Magyarországon a lányok még akkor is nehezen boldogulnak, ha éppen nincs koronavírus-járvány. „Nincsenek kijelölve a részükre a türelmi zónák, amivel húszéves törvényi lemaradásban vagyunk. A szabálysértési bírságokból a lányok milliós összegeket szednek össze, és amikor azt be kellene fizetniük vagy le kellene ülniük, akkor elmennek külföldre addig, amíg a két év elévülési idő eltelik. Az is jobb, mintha rács mögé kerülnének.”

A prostitúció 1999 óta legálisan végezhető hazánkban, ám csak bizonyos kijelölt helyeken – a türelmi zónákban – lehetne folytatni. Mivel az önkormányzatok nem különítettek el ilyen területeket, a prostitúció csak a védett övezeten kívül legális. Azaz a közintézménytől 300 méter, az országúttól 100 méter, a főúttól pedig 50 méter távolságra folytatható. Emellett a lányoknak három havonta orvosi igazolást kell beszereznie.

A futtatás illegális hazánkban, és annak számít a „használat” is, ha a prostituált 18 év alatti. Az emberkereskedelem pedig mindig is törvénytelen volt és nagyon komolyan büntetendő.  Európai Uniós irányelv is rendelkezik róla 2011 óta, melyet Magyarország is átvett.

A prostituáltak közül nagyon sokan az út mellett próbálnak kuncsaftot szerezni, így könnyen elkövetik a szabálysértést. Az ezért kiszabott bírságot vagy kifizetik, vagy ledolgozzák közérdekű munkával (kivéve a közlekedési szabálysértést, mert ott nincs ilyen lehetőség), vagy fogházban leülik a bírságot. Abban az esetben ha a prostituáltnak 14 évesnél fiatalabb gyermeke van és egyedül neveli, akkor nem zárhatják börtönbe és választania kell, hogy lerója a bírságot vagy ledolgozza azt.

Az Országos Rendőr-főkapitányságtól megkapott statisztika alapján a tiltott prostitúció miatti szabálysértések száma a következőképpen alakult.

	2013	2014	2015	2016	2017	2018	2019
indított ügyek	2699	2214	1426	1203	993	724	607
eljárás alá vont személyek	2757	2353	1466	1246	997	729	611
ebből fiatalkorú	239	428	241	130	89	103	54
gyermekkorú	0	3	4	1	0	0	0
férfi	8	16	10	11	6	10	12

 

A SZEXE vezetője hangsúlyozta, hogy egy mostani nemzetközi kutatás szerint, amelyben az egyesület is részt vett, nálunk a legrosszabb a szexmunkások megítélése.

Ahogy a hajléktalanokra, úgy rájuk is összehordanak minden mocskot. Olyan dolgokkal sincsenek tisztában az emberek – és ebben a sajtónak is szerepe van –, hogy a szexmunkás az, aki önként vállalja, hogy a testéből él, míg a prostituált az, akit kényszerítenek erre, így ő áldozat

– emelte ki Földi Ágnes.

Ez a tendencia a járvány hatására csak tovább romlik (167 válaszadó szerint).

A Földi Ágnes által mondottakkal a prostitúció ellen küzdő szervezetek nem mindegyike ért egyet, így például az emberi jogokért, a migránsok integrációjáért, a nők jogaiért és a megkülönböztetés-mentességért küzdő European Network of Migrant Women (ENOMW) sem. A szervezet szerint minden nő, aki a testét áruba bocsájtja, áldozatnak számít, és éppen ezért minden módon küzdeni kell a prostitúció ellen, amely ráadásul csak növeli a nemek közötti egyenlőtlenségeket, hiszen a szexet vásárlók, a lányokat kihasználók többsége férfi.

Egy nemrég New Yorkban megtartott nemzetközi webinárium során, amelyet a CATW International szervezett, foglalkoztak azzal, hogy a COVID-19 milyen hatással van a szexiparban élő nőkre. Elhangzott, hogy bár az utcai prostitúció visszaszorult, a kijárási tilalom ellenére sok vendég illegálisan továbbra is látogatja az elvileg bezárt bordélyokat, és védelmi intézkedéseket sem tesznek.

A koronavírus-járvány miatt most ugyan visszaesett a prostitúció, de azzal együtt megnőtt a pornográfia-kereskedelem. A világ egyik legnagyobb pornóoldala, a PornHub például korábban egy hónapra ingyenessé tette prémium szolgáltatásait. Az ENOMW meglátása, hogy mivel sok vállalkozás váltott az interneten, ez a prostitúcióra vonatkozóan azt jelenti, hogy azok a nők, akik korábban bántalmazó férfiakkal foglalkoztak a bordélyokban, most virtuálisan fognak velük foglalkozni.

A Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség is ezt vallja, és a szervezet szerint az sem jó meglátás, hogy a szexmunkás a regisztrált vállalkozói léte miatt többlet-biztonsággal rendelkezik. A 2003-ban alapult ernyőszervezet, az Európai Női Lobbi magyar tagja a svéd modell híve, amelyet ma már egyenlőségen alapuló modellnek hívnak. Ebben a modellben a három szereplőt különbözőképpen kezelik.

A prostitúciót legalizálják, a prostitúcióból élő nőket segítik, azok kilépését és utógondozását támogatják. A futtatókat, bordélytulajdonosokat, madame-okat, s az arra épülő alvilági hálózatokat üldözik. A prostituáltat igénybe vevő vendégeket bűnelkövetőként kezelik,  pénzbírsággal sújtják, melyet a szexipar valóságáról szóló civil tréninggel válthat ki.

Ezt a szabályozást először 1998-ban Svédország vezette be. A szabályozást azóta átvette Norvégia és Izland (2009), Kanada(2014), Észak-Írország (2015), Franciaország (2016), Írország (2017) és Izrael (2018)) is.

Juhász Borbála a szövetség korábbi elnöke, nőtörténész és genderszakértő azt hangsúlyozta, hogy a modell bevezetését mindenhol hosszú évek feminista, emberjogi mozgalma és mozgósítása előzte meg, de olyan, alapvetően pragmatikus indokok is közrejátszottak benne, mint a szexuális kizsákmányolás céljából való emberkereskedelem, a szervezett bűnözés, a korrupció, a piros lámpás negyedekben terjedő erőszak és a nőgyilkosságok letörése.

A svéd modell a prostitúció abolicionista megközelítésén alapul, amely szerint a prostitúció, mint jelenség, társadalmilag elfogadhatatlan, és a nők elnyomásának egy szélsőséges formája. Ennek megfelelően a svéd modell hosszú távon a prostitúció megszüntetését szeretné elérni, rövid távon pedig a kereslet visszaszorítása a cél

– jegyezte meg Juhász Borbála. Hozzátette: többféle szabályozás van a világon, olyan is, amelyik csak a futtatót és a kuncsaftot bünteti és olyan is, amelyik a prostituáltat is, bár ez utóbbi már nagyon kevés helyen van így.

„Azért, hogy ne legyen egyszerű a dolog, az emberjogi, így a feminista és az LMBTQ-mozgalmak egy része ellenzi a szabályozást, mondván, a prostituált (szexmunkás) szabad akaratából is dönthet úgy, hogy ezzel keresi meg a kenyerét. Tudtommal egyébként pont a hazai transzmozgalom nem lobbizik ezért” – tette hozzá.

Juhász Borbála hangot adott annak is, hogy a regularizált liberalizáció nem csökkentené az AIDS-t, nem növelné a prostituáltak biztonságát, és nem emelne az állam által beszedett adók összegén sem. „Hazánkban a prostituáltakat sok törvény sújtotta a múltban. A prostitúció, bár elterjedt, de gyakran tilos volt etikai és/vagy járványügyi indokkal. Ma már maga a prostitúció nem tilos, csak más személyt nem lehet árulni, és 18 év alatti gyerektől nem lehet szexet venni pénzért.”

Engedélyezett, tiltott, majd engedélyezett

A prostitúciós tevékenységet 1923-ban egy belügyminisztériumi rendelettel szabályozták.  Ez előírta a lányok számára a nyilvántartásba vételt és a kötelező rendszeres orvosi ellenőrzést. Ugyanakkor még a legális prostituáltakat is diszkriminálták, mert nem kaphattak erkölcsi bizonyítványt, és ha azt vissza is adták, bizonyos foglalkozásokat nem folytathattak.

A II. világháború után, hasonlóan a többi szocialista országhoz, 1950-ben megszüntették a legális prostitúciót, a bordélyházakat pedig bezárták. Az 1970-es évektől a határok részleges megnyitásával, a nemzetközi turistaforgalom megélénkülésével a prostitúció újra erőre kapott, majd a rendszerváltás után, a kapitalizmus, a szexipar, illetve az ukrán, albán és a magyar maffia térnyerése miatt robbanásszerű növekedésnek indult.

1955-ben Magyarország aláírta az emberkereskedelemről és a prostitúcióról szóló New York-i egyezményt.

Ez kötelezi a szerződő felet azon  személyek büntetésére, akik részt vesznek más személyek prostitúcióra csábításában, vagy más személyek prostitúciójából hasznot húznak, még akkor is, ha a prostituált ezekbe beleegyezik. Ezen kívül büntetik azokat a személyeket is, akik bordélyházat tartanak fenn, vagy anyagilag segédkeznek azok fenntartásában, vagy mások számára ingatlant bérbe adnak, vagy bérelnek prostitúció céljára. Ezen cselekmények kísérlete szintén büntetendő

– mondta Juhász Borbála.

Hangsúlyozta, az abolicionista törvények újdonsága az volt, hogy a használót is érje büntetés, mert hozzájárul egy igazságtalan rendszer működéséhez, és nem tudhatja biztosan, hogy a prostituáltat kényszerítették-e, emberkereskedelmi áldozat-e vagy önkéntes. A prostituáltak teljes dekriminalizációja, az, hogy ők nem mehetnek börtönbe, segít, mint az is, ha számukra valódi kilépő programokat és alternatívákat kínálnak.

A svéd modell egyenlőség alapú, mert azt vallja, a prostitúció az egyik akadálya annak, hogy a szexualitást egy társadalomban a felek valóban egyenlőségen alapuló, tiszteletteljes és szabad formában éljék meg – jegyezte meg Juhász Borbála.

Többféle társadalmi bajból húznak hasznot a futtatók és a használók: a szegénységből, az etnikai, faji, migrációs kisebbségi létből, a kirekesztésből. A nők elleni erőszak egyik formájaként értelmezett prostitúció létében veszélyezteti nemcsak a prostituált, de minden nő helyzetét a társadalomban.

Mit lehet tudni a prostituáltakról?

• Nyugat-Európában a nigériai és román, bolgár prostituáltakon kívül a legtöbb magyar, gyakran roma nő.
• A prostitúcióba való bekerülés átlagéletkora 14 év.
• A zürichi prostituáltak 98 százaléka magyar, ezek 85 százaléka roma.
• A prostituáltak 62 százaléka számolt be arról, hogy megerőszakolták már munkája során.
• Tíz nő közül kilenc kilépne a szexiparból, ha megtehetné.
• A kliensek 98 százaléka férfi, általában kapcsolatban élő, házas, középosztálybeli, tanult, dolgozó ember.

Juhász Borbála kitért arra, hogy egy prostituáltra terebélyes haszonhúzó hálózat telepedik rá a futtatón és a nagyfőnökökön kívül: a szállító sofőrök, a szobakiadó tisztes polgárok, a lányát esetleg eladó család, apa, testvér, anyós, a vevő uzsorás-család, s bizonyos értelmezések szerint a teljes liberalizációt bevezető államok is, a befolyt adók miatt (Németország, Ausztria, Svájc, Hollandia, Új Zéland). A mai, erőszakkal egybeszőtt pornó olyan igényeket kelt a férfiakban, ami tovább pörgeti a szexipart. Ezért foglalkozunk egyszerre a pornóiparral, a nők elleni erőszakkal, a szervezett bűnözéssel és a prostitúcióval. Franciaországban a prostitúció okozta egészségügyi és szociális költségek évi mintegy 370 millió euróra rúgnak (menedékotthonok, rehabilitáció, akut medencegyulladások és sérülések kezelése, szociális munkások, satöbbi).

„A kliensek 54 százalékánál figyelhető meg agresszív szexuális viselkedés otthon is, saját partnerével. A prostituáltak 68 százaléka szenved PTDS-ben, melyet először első világháborús veteránoknál írtak le, de terrortámadások, etnikai tisztogatás, nemi erőszak és súlyos családon belüli erőszak túlélőire is jellemző. A futtatás az egyik legkisebb befektetést igénylő szervezett bűnözési forma, profitábilisabb, mint a drog, a fegyver, az olaj, a cigaretta és az alkoholcsempészet. A szexuális célú emberkereskedelemből származó éves haszon Európában mintegy 2,5 milliárd euró, amely a bűnszervezeteket gazdagítja.”

Így aztán, figyelembe véve a szexmunkások és a prostituáltak társadalmi kirekesztettségét és mellette a szembeötlő fontosságukat az őket használó és kihasználó, rejtőzködő és velük csöppet sem szolidáris egyének számára, nem nehéz belátni, hogy áldozatok – hangsúlyozta a nőtörténész. Hozzátette, hogy azt is fontos lenne pontosan tudni, különösen a jelenlegi járvány sújtotta helyzetben, hogy a prostituáltak vajon miért nem váltják ki a vállalkozói igazolványt, hogy webkamerás szolgáltatás nyújtásából éljenek meg.

Talán mégsem ők döntenek erről? De azt sem tartom valósnak, hogy a prostituáltak analfabéták lennének, és hogy ne tudnák intézni a dolgaikat, ha mégoly hátrányos helyzetű csoportból is érkeznek, esetleg alacsony iskolázottsággal. Sokkal inkább az a helyzet, hogy el vannak zárva a világtól és éjjel-nappal dolgoztatják őket

– mondta Juhász Borbála.

Hogy ez miként változik a járvány után, így látták a válaszadók:

A feminista szervezetek, mint a European Network of Migrant Women viszont fordulópontnak látják a mostani időket. Szerintük ugyanis nekik évek alatt nem sikerült azt kivívni, amit a Covid-19 néhány hét alatt elért. Azt, hogy visszavetette a szexipart és bebizonyította, az igény miatt virágzik a prostitúció, de ha nincs kereslet, akkor a kínálat is lecsökken. Szerintük a koronavírus-járvány okozta globális válság most lehetővé tenné, hogy véget vessenek a prostitúció rendszerének, illetve, hogy a férfiak és a nők között egyenlőtlenségek csökkenjenek.

Továbbá fontosnak tartanák azt is, hogy az állam végre szervezzen meg olyan szociális- és ellátó rendszert, amely a mélyszegénységben élőnek nyújtana kezet, ami által az emberek kitörhetnének onnan, és akkor a rossz körülmények között élő lányok is választanának mást ahelyett, hogy a testük áruba bocsájtásából éljenek. Így látja a Női Érdek is, és hangsúlyozta, hogy hazánkban is kellenének olyan, a prostitúcióból kivezető programok, amelyek minden prostituált számára elérhetőek.

A cikket Csikász Brigitta és Stotz Gyula írta

Kiemelt kép: Raul Arboleda /AFP

Source: 24 teszt