Akkora pofont kaptam McGregortól, hogy hanyatt vágódtam a ringben

Az Electronic Arts ketrecharc-(fél)szimulátora az elődei által kitaposott utat járja: a UFC negyedik része ismét csak konzolokra jelent meg, de pontosan licenszelt, valódi arcokkal és rendesen kidolgozott harcrendszerrel csábítja vásárlásra a játékosokat. Utóbbi mechanizmuson pont annyit finomítottak a fejlesztők, hogy mindenkinek egyformán élvezetes maradjon egymás püfölése, de ettől a tapasztaltabb játékosok talán egy kicsit csalódottak is lesznek.

A UFC 4 ettől függetlenül minden tekintetben azt nyújtja, amit várni lehet tőle: csonttörő rúgásokat, vért és verejtéket, na meg olyan karriermódot, amitől az is kíváncsi lesz a sportágra, aki korábban még egyetlen mérkőzést sem látott életében.

A játékot PlayStation 4 konzolon teszteltük, aki pedig a cikkünk végigolvasása előtt megnézné, hogy pontosan miről is van szó, annak melegen ajánljuk az alábbi videót, amelyben Habib Nurmagomedov és Conor McGregor virtuális másai csapnak össze – nem kispályás a küzdelem.

Ez nem a Rocky

Mivel az UFC 4-ben számos játékmód található, érdemes arra fektetni a hangsúlyt, amibe a legnagyobb energiát ölték a fejlesztők is: ez a karriermód, amiben kezdő, tapasztalatlan ketrecharcosként indulunk, és kezdetben úgy ütnek ki a ringben, hogy azt sem tudjuk, merre van az előre. Itt jön képbe új edzőnk, Davis, aki korábban szintén MMA-harcos volt, de kettétört a karrierje. Az ő irányításával kezdünk a profik közé emelkedni, rögtön azután, hogy aprólékos módon testre szabtuk a karakterünket.

A UFC- és FIFA-játékok régi motorosainak persze rögtön feltűnő lesz, hogy a karakteralkotó az évek óta ismert elemekkel dolgozik, egyedül a felpakolható tetoválások, frizurák száma nőtt az idei UFC-epizódra – ez sajnos azt is előre vetíti, hogy a harmadik részhez képest keveset fejlődött a játék.

A kampányban azért akad egy érdekes változás: ez az Evolution System, amivel szépen halmozhatjuk a fejlesztésre költhető pontokat. Ha például elég időt töltünk az edzőteremben új gyakorlatokat és új fogásokat tanulva, azt bőségesen meghálálja a program, és a kapott pontokat felhasználhatjuk az ütéseink, rúgásaink erejének növelésére. A UFC eddigi részeiben is fontos tényező volt, hogy a játékos mennyire tud bánni a karaktere erőnlétével: ha sokat rúgunk, gyorsan püfölünk, elfogy az erőnléti csík, és Habib állasa után már csak a pixeleinket kaparhatják össze a ring padlójáról.

Ezért kell az edzés: ha többet ütjük a zsákot, jobb lesz a kondink, az új mozdulatok elsajátításával pedig hamarabb és eredményesebben tudjuk kifektetni az ellenfeleinket. Erre rendesen megtanít a játék: minden csapást aprólékosan begyakorolhatunk a kontrolleren, majd félig-meddig élesben tesztelhetjük őket Davis edző egyik erre szakosodott segítőjével. Megtanulhatjuk továbbá azt is, mit tegyünk, ha földre visznek, ha ugyanis túl sok vereséget halmozunk fel, elég hamar kikerülhetünk a nagyok közül.

A harcok kifejezetten élvezetesek, és erre a felvezető közösségi médiás tevékenységünk is rátesz egy lapáttal. A Twitteren beszólhatunk az ellenfeleinknek, kihívhatjuk őket, de arra is adott a lehetőség, hogy jó viszonyt ápoljunk velük. A bunyó előtt azért még van felkészülés, majd a ketrecbe lépve eldől, volt-e értelme nagy arccal üzengetni az aktuális riválisunknak. Ha nagy felhajtást csapunk a meccs körül, és sikerül győzedelmeskedni, akkor egy rakás pénz üti a markunkat.

Konkrétan kifröccsen a vér a képernyőből

A UFC 4 vizuálisan semmi olyat nem mutat, amit ne láttunk volna korábban, de némi újítással azért megörvendeztettek a fejlesztők: az ütéseknek, rúgásoknak nagyobb lett a súlya, a hatásuk mind rajtunk, mind az ellenfeleinken erősebben meglátszik. Ehhez jön még, hogy a ringet szépen be lehet teríteni különféle testnedvekkel, szóval a véres padló abszolút autentikus látványt biztosít a sport rajongóinak.

Az már kevésbé pozitív, hogy az arcok animációi például nem igazán ütik meg az aktuális AAA-kategóriás játékok szintjét, és a textúrák sem olyan élesek, amilyet 2020-ban elvárna az ember. A hangok ellenben jók, kifejezetten élethűek, szóval az atmoszférával alapvetően azért nincs gond. Üdvözlendő továbbá, hogy a mozdulatok gördülékenyebbekké váltak a több mint két évvel ezelőtti részhez képest, a fizika valósnak hat, és jól összeköthetők a különálló támadómozdulatok.

Fájó pont ugyanakkor, hogy a karriermódon túl nem nagyon akad olyan része a programnak, ami hosszú távon képes lehet lekötni az egyszeri játékosokat: indíthatunk ugyan gyors meccseket a sportág legnagyobb neveit irányítva, de ezek főleg hangulatban erősek, a rövidségük miatt nem igazán rántják be az embert. E mellett találunk online módot is, ami viszont a mikrotranzakcióknak köszönhetően rendre olyan játékosokat dobál elénk ellenfélnek, akik már messze a mi szintünk felett vannak, hála a pénzköltésnek, így sikerélményben főleg azoknak lehet része, akik szintén hajlandóak pénzt áldozni a fejlődésre, vagy az átlagnál jobban viselik a kudarcokat és e mellé még kitartóak is.

Ez, vagy inkább befizetni egy igazi meccsre?

Aki két évvel ezelőtt kihagyta a UFC 3-at, annak erősen ajánlott, hogy próbálja ki a negyedik részt, mert összességében fejlődött azokban az elemekben (sztorimód, gördülékenyebb játékmenet), amik eladhatóvá, érdekessé teszik a játéksorozatot. Sokaknak ugyan lassú és unalmas lehet a karriermód, elvégre nehezen indul be a sok-sok tréninggel, de fontos megérteni: ez a játékos érdekeit szolgálja, hogy minél jobb legyen a harcban, hogy a mozdulatoknak reális súlya legyen.

A UFC 4 ára nagyjából 18 ezer forint, ami átlagosnak mondható, és ezért a pénzért egy szórakoztató harcrendszerrel és átdolgozott karriermóddal felvértezett folytatást kapunk, ami ráadásul a (hivatalos) ketrecharcot illetően továbbra is egyeduralkodó a piacon. Forradalmi újítások ugyan tényleg nincsenek, de jó eséllyel nem okoz majd csalódást a régi játékosoknak, az újakról nem is beszélve.

Kiemelt kép: Electronic Arts

Source: 24 teszt