A Nemzeti Múzeum mögött volt egykor az ország sportéletének központja

A XIX. század derekán Pest képe egy szempillantás alatt megváltozott: olyan fontos építmények nőttek ki a földből gyors egymásutánban, mint a Széchenyi lánchíd (1839-1849), a Magyar Tudományos Akadémia palotája (ép.: Ybl Miklós, 1862-1865), a Nemzeti Múzeum (1837-1847), vagy a szomszédos Bródy Sándor utcában 1865-1866-ban megszületett, ma az Olasz Intézetnek otthont adó ideiglenes országház (ép.: Ybl Miklós), ahol a képviselőház üléseit tartották. Megkezdődött továbbá a Múzeum mögötti Mágnásfertály (mai nevén Palotanegyed) kiépülése is, ahol a főrendek, illetve a gazdag polgárok építették fel palotáikat.

Mindezen tényeknél az azonban jóval kevésbé él a köztudatban, hogy ugyanezen a környéken volt

a magyar tornászat, illetve a lovassport bölcsője is.

Az 1827-ben többek közt Wesselényi Miklós báró, Széchenyi István gróf, Károlyi István gróf által alapított, a magyar lóversenyeket népszerűsítő, illetve a tenyésztőket ösztönözni kívánó Magyar Lovaregylet (egyik bérházukat korábban már bemutattuk) létrejöttével a mai Múzeum telkének Puskin utca felőli sarkán született meg ugyanis a vívótermet és lövöldét is magában foglaló Nemzeti Lovagló Iskola, melyet tíz évvel később a Múzeum építkezésének kezdete miatt bontottak le.

Új helye végül csak a szabadságharc után született meg, bár a Múzeum mögött, a ma az Andrássy Egyetemet befogadó Festetics Palota (ép.: Ybl Miklós, 1862-1865) helyén jó eséllyel a köztes időben is létezett egy lovasiskola:

Az 1854-es térképen jól látszik a Múzeum mögött, a mai Festetics Paota helyén lévő Reitschule (lovasiskola) felirat

 

Az immár Nemzeti Lovardaként emlegetett komplexum tervezésével végül az ekkor még nem szupersztárnak számító Ybl Miklóst bízták meg. A rajzok alig fél év alatt, 1858. januárjára váltak valósággá:

Az Ybl Miklós Virtuális Archívum pontos leírást is közöl a jókora nyeregtetővel fedett épületről, ami a kor elvárásainak megfelelően nem csak sportlétesítményként, de találkozóhelyként is tökéletes volt:

“A lovarda előtetős utcai bejáratai közvetlenül a manézsba vezettek. A téglalap alaprajzú épület kiemelkedő középrészében kapott helyet a lovaglócsarnok, míg az istállókat, pisztolylövöldét, illetve a kiszolgáló személyzet lakásait az alacsonyabb oldalszárnyakban helyezte el Ybl. Az utca felőli oldal felső szintjére a társasági igényeknek megfelelően szalon került, amely üvegezett árkádsorral nézett az 57 méter hosszú és közel 22 méter széles nagy ablakokkal megvilágított csarnokra.
A lovardától északra emelt tornacsarnokra és lakóházra Ybl 1858. április 20-án kért építési engedélyt. A lakásokat magában foglaló fektetett téglalap alaprajzú egykori Öt Pacsirta utcai részhez nyaktaggal merőlegesen kapcsolódott az álló téglalap formájú csarnok.”Az épület oromzatára a következő évben tűnt fel a főurak adományaiból készített lószobor, az Ybl Miklóssal már korábban, a fóti katolius templom építése során is együttműködő szobrász, Anton Dominik Fernkorn (1813-1878) bronzból készült munkája.

Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára, HU.BFL.XV.19.d.1.05.015.

 

Az épület egészen a két világháború közti időszakig volt a magyar lovasélet központja, majd 1932-ban ifj. Paulheim Ferenc (világítótoronyként kiemelkedő budai bérházát már bemutattuk) tervei szerint a Keleti pályaudvarnál elkészült kora Európájának második legnagyobb fedett lovardája, így az Ötpacsirta utcai létesítmény jelentősége egyre csökkent.

A második világháborús pusztítás sem kerülte el – kiégett, de még megmenthető lett volna. A főváros számos más épületéhez hasonlóan nem erre a sorsra jutott: a Műemlékek Országos Bizottságának ellenkezése ellenére 1949-re lebontották, ma pedig már csak a Bábolna Nemzeti Ménesbirtokra átszállított, helyi védettséget élvező jókora lószobra őrzi az emlékét.

Fotó: Magyary Terv

 

Helyén 1952-re egy atombiztos, méteres falakkal védett stúdió épült, mely körül tizenhét évvel később jelent meg (ép.: Szende László és Nánási Sándor) a Rádió ötemeletes, ma már üresen álló központi irodaépülete.

Animáció: Vincze Miklós / 24.hu

 

A lovardához tapasztott kis tornacsarnokot még 1870-ben lebontották, helyét a következő évben a később a Rádió márványtermének is otthont adó, a II.világháború után (1946-1949) köztársasági elnöki rezidenciaként is szolgáló Esterházy-palota (ép.: Baumgarten Alajos, 1871) foglalta el.

Ez korántsem jelentette azonban azt, hogy a tornászok ezzel elhagyni kényszerültek az egyre nívósabb épületekkel megtelő Palotanegyedet, hiszen az 1863-ban Pesti Torna Egyletként alakult, két évvel később már Nemzeti Torna Egylet néven működő szervezet a lebontással egyidőben nyitotta meg a Szentkirályi utcai Nemzeti Tornacsarnokot (ép.: Kallina Mór, 1870), melyet 1952-től a Spartacus, 2002-től pedig a Józsefvárosi Torna Egylet, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Vadrózsák Néptáncegyüttes használ.

A megnyitás után / fotó: Vasárnapi Ujság, 1870/51.

 

A Magyar Olimpiai Bizottság 1895. december 19-i alakuló ülésének is otthont adó épület ma teljesen besimul a szomszédjai közé, így a felületes sétálónak fel sem tűnhet a bejárat feletti Sport és Kultúrcsarnok felirat:

A környék képe 1895-ben

A környék képe ma felemás: a Palotanegyed legértékesebb palotái közül sokat már felújítottak, mások épp most kapják meg az évtizedek óta nekik járó törődést, számos épület pedig még várja a megmentést. A Tornacsarnok falán ugyan látható egy emléktábla, a régi Nemzeti Lovardára azonban semmi sem emlékeztet, a Magyar Rádió épületei pedig már évek óta üresen harcolnak az elemekkel.

Az egykor, valamint az Ybl Miklós Virtuális Archívum nyomán – a Vasárnapi Ujság vonatkozó számának  (1870/51.) elérését pedig az Arcanum Digitális Tudománytár tette lehetővé. A kiemelt kép forása a Fortepan / Budapest Főváros Levéltára, HU.BFL.XV.19.d.1.05.015.

Source: 24 teszt