A norvég vadnyugati kisváros, aminek jót tenne egy gyilkossági rejtély
Az HBO Nordic eddigi saját gyártású sorozatai között akadt már több jól sikerült darab, mint a norvég Időbevándorlók és a svéd Mi vagyunk a medvék, melyek nemzetközi figyelmet is kaptak, de egyelőre még adós a nagy skandináv sorozatelődökhöz mérhető, kultikus remekművel. A most bemutatott Isten hozott Senkiföldjén (a norvég címe Utmark) most érezhető kísérlet erre: hivatalosan ugyan norvég produkcióról van szó, de ez valójában skandináv együttműködés, dán forgatókönyvíróval, izlandi rendezővel, miközben olyan nagy elődöket emlegettek maguk az alkotók is a sorozattal kapcsolatban, mint a Twin Peaks vagy a Fargo. Tényleg minden adott egy igazi klasszikushoz.
Az Isten hozott Senkiföldjént maguk az alkotók westernként írták le, mely Észak-Norvégiában, egy fiktív kis településen, a számik földjén játszódik: „Norvégia északi része a mi vadnyugatunk” – mondta a forgatókönyvíró, Kim Fupz Aakeson a Drama Quarterlynek. „Adott az a számi lakosság, amely eredetileg ott volt, sok csempész pia van, mert nagyon drága, ezért nem hivatalos forrásokból vásárolják meg, és sok a fegyver is, mert sokan vadásznak ott” – folytatta. Utmarkban egy alkoholista birkatenyésztő, Finn (Tobias Santelmann) és egy számi szeszcsempész, Bilzi (Stig Henrik Hoff) konfliktusa körül bonyolódik a cselekmény. Nem elég, hogy az utóbbi szabadon kószáló kutyája rendszeresen rájár az előbbi nyájára, de Bilzi még elszereti Finn feleségét, Sirit (Marie Blokhus) is, aki a sorozat elején fogja érzékeny és intelligens kislányukat, Marint (Alma Günther), és átköltözik Bilzihez, Finn számára pedig marad a vodka és a bosszú. Csakhogy Bilizit se kell félteni, pláne, hogy a bekattant birkatenyésztővel ellentétben ő tényleg veszélyes alaknak tűnik.
E köré a konfliktus köré építettek fel az alkotók egy teljes kis világot, tele csupa szerencsétlen/elcseszett alakkal: a Crohn-beteg, korrupt, szerencsejáték-függő körzeti megbízott; a feleségét gyászoló strici, a perverz buszvezető, a simlis temetkezési vállalkozó és így tovább. Mindenkiről kiderül, hogy valami súlyos terhet cipel, vagy kész katasztrófa az élete, de legalábbis valamiféle titkot rejteget, és ebbe a közegbe érkezik az ország másik végéből egy tanárnő, aki szembesül ezzel a romhalmazzal, és nem feledkezzünk meg a frissen érkezett, két albán prostituáltról sem. Ez a Norvégia valóban alig emlékeztet a világ egyik leggazdagabb országára, mintha az alkotók szándékosan a lehető legrosszabb arcát keresnék az országnak, miközben az összes létező társadalmi problémát érintik: van itt családon belüli erőszak, alkoholizmus, gyógyíthatatlan betegségek, bűnözés, korrupció (a prostitúciót pedig már említettük). Ennek alapján tehát a sorozat még lehetne telitalálat is, ám talán ennyi bevezető után nem meglepő, hogy mégsem lett az.
Pedig elsőre minden stimmel: jók a karakterek és a színészek; a látvány ötcsillagos, legyen szó az északi faházakról vagy a zord tájról, ahol mindig süvít a szél, és a sorozat lassú tempója is helyénvalónak tűnik, ahogy fokozatosan bomlik ki a történet számos rétege. Mégis, pont a sorozat hangvételét nem sikerült eltalálni. Igaz, már az figyelmeztető jel lehetett volna, hogy az HBO dramedyként határozta meg a sorozat műfaját, ami kicsit szörnyszülött kategória, és leginkább azokat a filmeket/sorozatokat szokták ellátni ezzel a címkével, amelyek igyekszik kerülni a rizikót, még azon az áron is, hogy minden feszültségtől megfosztják a sztorit (nem véletlenül imádják a dramedyt a magyar kereskedelmi tévék is). A műfaj szörnyszülött mivolta mellett szól az is, hogy azért kevés az olyan dráma, amelyben nincs humor. Ha már szóba került a Fargo, ott ugyan a krimi/thriller elemek vannak túlsúlyban, de közben folyton ott a komikum is a legtöbb jelenetben, míg az Isten hozott Senkiföldjén esetében inkább azt érezzük, az alkotók csak beleerőltetnek valami viccesnek szánt elemet időnként, melyek többnyire semennyire nem humorosak. Egy viking harcos külsejű, marcona alak valójában szeret női ruhákban pózolni? Hát… jó. A bélbeteg körzeti megbízott mindenkinek összeszarja a vécéjét? Elsőre sem sikerül viccesen tálalni, sokadszorra pedig már minek? És így tovább, mintha képtelenek lennének eltalálni az arányokat.
A Fargóval azért nem sportszerű összehasonlítani, mert ott (legalábbis az első évadokban) az elsőtől az utolsó percig feszült, izgalmas történetet látunk, ahol van tétje a dolgoknak, itt viszont ez kapásból nincs, maga az alapkonfliktus sem annyira érdekes, hogy magával ragadjon. Ami pedig a Twin Peaks-hasonlatot illeti, annyiban stimmel, hogy képzeljük el a sorozatot David Lynch nyomasztása és a borzalmas gyilkosság nélkül, és akkor kapnánk egy rakás fura alakot egy kisvárosban. Ha már Twin Peaks, akkor a Senkiföldje a rosszabb emlékű második évadra emlékeztet, amikor Lynch és Mark Frost már kicsit elengedték a sorozat kezét, ehelyett a többiek telepakolták érdektelen, sehová sem vezető sztoriszálakkal és szereplőkkel, és folyamatosan újabb és újabb titkokat tudhattunk meg a kisváros lakóiról, anélkül, hogy bárki is kérte volna ezeket.
Oké, ez utóbbi kicsit talán gonosz hasonlat, mert az Isten hozott Senkiföldjén egy bizonyos fokig mégiscsak nézhető, jól megcsinált sorozat, de pont az a húzás hiányzik belőle, amitől a néző elkötelezettnek érzi magát a szereplők sorsa iránt, és ha törik, ha szakad, a végére akar járni, mi történik velük. Itt inkább csak nézzük, mert már elkezdtük és hátha lesz valami tétje az egésznek, de nem kap el a gépszíj. Mintha két szék közül a pad alá esne a Senkiföldje, hiszen attól nem lesz valami fekete komédia, hogy tabunak tartott témákkal próbál viccelődni, viszont szinte teljes mértékben hiányzik belőle az izgalom és a feszültség is. Ezért különösen frusztráló ez a sorozat, mert az a néző érzése, hogy tényleg pár dolgot kalibráltak csak félre benne, de ez pont elég volt ahhoz, hogy az egész elcsússzon. Az mindenképpen dicséretes, hogy nem a kiüresedett skandináv noir kliséket viszik tovább az alkotók, hanem valami új műfajjal próbálkoznak, de ez most ennyire volt elég.
Úgyhogy a jelek szerint várni kell még az HBO Nordic első igazi klasszikusára, bár a szintén az idénre várt, Erlend Loe-regényből készülő, dán Kamikaze még akár az is lehet.
Isten hozott Senkiföldjén (Utmark), 2021, 8 rész, HBO GO. 24.hu: 5/10
The post A norvég vadnyugati kisváros, aminek jót tenne egy gyilkossági rejtély first appeared on 24.hu.
Source: 24 teszt
