A Rákellenes Liga videója: képtelenség egyetérteni az üzenettel

Elképesztő számomra, hogy épp a Rákellenes Liga kampányol azzal az égbekiáltóan gonosz gondolattal, hogy a beteg magának köszönheti a rákot. Épp ők, akiknek tudniuk kellene, hogy min megy át, mit érez az, aki a diagnózissal szembesül, illetve mit érezhet a hozzátartozó, aki megtudja, hogy az általa szeretett embernek (legyen az felnőtt vagy gyermek) ezzel a félelmetes betegséggel kell megküzdenie. (Utálom a megküzdés szót, de nem találok jobbat. Mert ugye a betegség nem harc, ahol nyerünk vagy elbukunk…)

Sajnos arról nincsenek információm, hogyan kapott szabad utat a videójuk, amit remélem, igen hamar eltávolítanak, belátva, mekkora szarvashibát vétettek. Nehéz elképzelnem, hogy a kész mű végigment a kreatív fázisok mindegyikén. Vegyük azt, hogy kommunikációs ügynökség kapta a feladatot, készítsenek már valami figyelemfelhívót, dőljön az az egy százalék. (De akár ügynökségi remekmű, akár szimpla „dobjuk össze, amink van” barkácsmunka, a processzus ugyanaz.

Jönnek az ötletek a brainstormingon, lecsapnak a legklasszabbra. Alakul, formálódik a mindenki által, konszenzusosan elfogadott alap, megnézik, kik a célközönség, mi a cél, megfuttatják a jogi köröket is, úgymint, hogy perelhető-e a végeredmény, sérti-e bárki jogait. A kikristályosodott verzióról forgatókönyv készül, a film munkatársai is általában formálnak, csipkéznek a dolgon. Legalábbis ha nagyon gáz, vagy nagyon kilóg a lóláb, kiabálnak. Nehezen tudom elképzelni, hogy senki, de senki ne szisszent fel, hogy:

állj, ez gáz, ez rossz, a velejéig, hazug az első képtől az utolsóig.

Hogy senki nem kérte ki magának, hogy pálcát törnek a beteg felett, hogy a szemébe vágták: cigiztél, mulattál? Itt a jussod! A legszívszorítóbb, hogy a bírónőt játszó színésznő maga is átesett a betegségen. Képtelenségnek tartom, hogy egyetértsen a videó üzenetével.

Semmiképp nem szaladnék odáig, hogy a Liga működését bíráljam, elsősorban azért, mert nem rendelkezem korrekt képpel róluk. Ám ha csak ez alapján a film alapján kellene bármit is reagálnom, nem biztos, hogy megköszönnék. Milyen témákkal fordulnak hozzánk segítségül – nyitnak a honlapon, és kétségkívül impozáns a lista, a praktikus segítségnyújtáson át a lelki krízisek elhárításáig, úgymint:

Lelki támogatás a vizsgálati eredményekre való várakozás idején. Pszichés segítségnyújtás a diagnózis közlését követő krízishelyzetben betegeknek, hozzátartozóknak. Az érzelmi feldolgozás lehetőségei. (…) A beteg krízishelyzetre adott reakciói, és azok elfogadása a környezet részéről. A lelki védekező mechanizmusok, elhárítások. Betegek jellegzetes magatartástípusai, figyelmeztető jelek a család számára. Depresszió, öngyilkossági késztetések, lappangó pszichés problémák felszínre törése.

Csak remélem, nem abból áll a segítség, hogy a betegeknek a videónál részletesebben is elmagyarázzák, fogd fel öreg, te tehetsz a bajról, most már edd meg, amit főztél.

Persze tudjuk, igen, valóban vannak olyan tényezők, amik elősegítik bizonyos betegségek kialakulását. Már a kisgyerek is tudja, hogy például a dohánytermékek mennyi karcinogén anyagot tartalmaznak, ezáltal arról is mindenki hallott, hogy a dohányzás betegségeket okozhat, a rákon kívül szív- és érrendszeri megbetegedéseket, íny- és fogbetegségeket, a magzat károsodását, satöbbi, satöbbi.

De azt azért mégse mondhatjuk, hogy a dohányzás mindenkit megöl, mindenkit lekaszabol, ugye? Ismerek olyan idős hölgyet, aki még kilencven felé is napi két dobozzal füstöl el, és kutya baja, legalábbis a tüdejével eddig még nem volt semmi gond, köszöni szépen. Mikor elkezdődött, hogy rémisztő feliratokat tesznek a dobozokra, a leghatásosabbnak gondolt az volt, hogy a „Dohányzás halált okoz”.

Ebből állítólag azért lett a megengedőbb okozhat variáció, mert ismerősünk folyamatosan bombázta leveleivel a gyártókat, miszerint valótlant állítanak, ő is és a férje is elszívott egy-egy cigit, és mit ad az ég, élnek. Mert nem, nem mindenkire hat ugyanúgy egyik méreg sem, és van, aki dohányzás nélkül is megbetegszik a fent említett bajok valamelyikében. Vagy épp más kór csap le rá.

Valóban nem egészségvédő az alkohol és a sok zsíros étel, a mozgásszegény életmód se a hosszú élet záloga, de az sem garancia semmire, ha valaki minden nap sportol. Dietetikusok által összeállított menüsort tol állandóan, mérsékletes az italok terén.

Mindig a drága nagyapámat hozom fel, de ő számomra a legközelebbi példa: ha valaki, hát ő egészséges életet vezetett, nem dohányzott, sokat volt levegőn, még nyolcvan felett is maga hasogatta a fát. És miben halt meg? Na miben? Igen, tüdőrákban. Neki kit kellett volna hibáztatnia? (Ilyenkor szokott még előkerülni a lelki okokat zengő kórus, hogy oké, egészségesen éltél, de biztos elfojtottál dolgokat, meg nem békültél ki a nagybátyáddal, meg frusztrált vagy, meg gyerekkorodban nem törődött veled az anyád. Nem sikerült feldolgozni? Emiatt lettél beteg!).

Nem, a földön nincs mindennek oka. Még azt sem tudjuk, miért kerültünk e planétára. Minek okozta az iskolabusz tragédiáját? Miért kellett ennyi embernek értelmetlenül meghalnia? Tragikus véletlen volt, mondjuk, elszorult szívvel, és legalább ebben az esetben nem okoljuk az áldozatokat.

Kérek mindenkit, szervezeteteket, magánembereket, hogy a betegeknek se sulykolják, hogy kikerülhették volna a szörnyűségeket. Mert ilyen az élet. Nem kerülhetjük ki mindig. Nincs biztosítás és nincs recept. Megértés és szeretet van, amit egymásnak adhatunk.

Source: 24 teszt