„A tarkóm alapján nem mondod meg, hogy cigány vagyok”
A Dumaszínházban stand-up esteken lépsz fel, hamarosan ismét látható leszel a Comedyn – mennyire változtatta meg az életed a humoripar?
A Magyarország, szereplek döntője volt az első tévés megjelenésem, egyben életem második fellépése. Azóta Litkai Gergőék rengeteget foglalkoznak velünk, képeznek minket. Most amúgy is nagy divat az inkubátor és a start-upok, na, valami hasonló történik velünk a Dumaszínházban. Nagyon büszke vagyok erre, és szerintem van is látszatja: ha valaki összehasonlítja a mostani és a korábbi fellépéseimet, ég és föld, sokkal jobb a Lakatos kettő pont nulla. És hogy mennyire változott meg az életem? Kaptam egy nagy lehetőséget, sőt nem is egyet. Egyrészt megmutathatom, ki is vagyok én, és közben tehetek azért is, hogy pozitívabb színben tüntessem fel a cigányságot. Szeretnék élni ezekkel a lehetőségekkel, ki akarom hozni belőlük a maximumot.
A cigányság megítélésére még visszatérünk, de előbb lecsapnék arra, hogy az első tévés stand-upod életed második fellépése volt. Ez hogy jött össze?
Az első a válogató volt, ahonnan kikerültek a döntősök. Ott annyit tudtam, hogy lesz kamera, de azt hittem, egy üres szobában kell majd stand-upolnom. Ehhez képest telt házas fellépés volt, úgyhogy annyira izgultam, hogy azóta sem emlékszem semmire az egészből, csak hogy a végén rossz helyen jöttem le a színpadról. Ez volt életem első standup-fellépése. A második meg a döntő.
Mi az, ami publikus az előéletedről? Milyen családból jöttél, mit tanultál, mivel foglalkoztál a stand-up előtt?
Zenész családból származom, édesapám cimbalomtanár, a testvérem is zenész, nagybőgős, de most fodrászként is dolgozik. Édesanyám eladó volt, aztán takarító, most háztartásbeli. Én pedig informatikusnak tanultam.
A származásod miatt ért megkülönböztetés gyerekként?
Nem, kiskoromban semmi ilyesmit nem tapasztaltam, inkább a felnőttekre jellemző, hogy rossz szemmel néznek rád a bőrszíned miatt. A legelső pofon akkor ért, amikor egy korábbi párommal szerettem volna albérletet kivenni, mondtam a nőnek a telefonba, hogy cigány vagyok, és amikor visszahívtam, közölte, hogy már kiadta a lakást. Csakhogy nem tette le rendesen a telefont, és még hallottam, ahogy mondja a mellette állónak, hogy „cigány ide nem kell”.
Aztán a cigány srácból informatikus lett.
Édesapám mellett a másik példaképem egy barátom volt, aki szakiskolában dolgozott, hozzá jártam be, ő tanítgatott. Nagyon tetszett, amit csinál, úgy voltam vele, hogy ha nem ügyvéd leszek, akkor rendszergazda. Végül a Neumann János Számítástechnikai Szakközépiskolában végeztem.
Dolgoztál is rendszergazdaként?
Nem, mert rájöttem, hogy nem tudok annyit ülni. Az a baj, hogy én imádok alkotni, teremteni, nyomot hagyni. A másik, hogy ha egy céghez elmegyek nyolc órában melózni, akkor lustálkodva pont ugyanannyit keresek, mint ha nagy szorgalommal dolgoznék. Most taxis vagyok, itt ha az ember szorgalmas, akkor azzal arányos a fizetése is.
Az egyik stand-upodban úgy mesélted, hogy azért lettél sofőr, mert a taxisokat utálják, a cigányokat szintén, és hátha a két negatív üti egymást. Mi a valós ok?
Mint említettem, édesapám zenetanár volt, de mivel a cigányzenére manapság annyira nincs igény, mint korábban, ezért ő is váltott, és taxizni kezdett. Nála láttam, hogy ezen a pályán lehet haladni, és az sem jellemző, hogy a származásod miatt nem vesznek fel.
Az utasoktól kaptál már bőrszínre vonatkozó megjegyzést?
Szerintem ha most hátat fordítok neked, a tarkóm alapján nem mondod meg, hogy cigány vagyok. Így aztán az utasok sem látják. Amúgy meg a taxitársaság, amelyiknek dolgozom, leginkább a hotelekhez küldi a kocsikat, így a vendégeim nagy része külföldi.
Sokszor utaztam olyan taxissal, aki úgy érezte, hogy szórakoztatnia kell, ezért a zsidó világuralmi tervről vagy más összeesküvés-elméletekről tartott előadást. Te is ilyen beszélgetős taxis vagy?
Hangulatfüggő. Amikor látom, hogy valaki partner ebben, akkor ömlik belőlem a hülyeség. Jobban el lehet így ütni az időt. Gondolj bele, ha mondjuk a reptérre megyek, az minimum húsz perc, azt némán kiülni…
Mennyit vagy fuvarban?
Amikor van értelme, akkor többet, de amikor nincs mozgás, tök felesleges beülni a kocsiba. Általában hajnali 2 körül felkelek, fél 3-kor kimegyek, és akkor kint vagyok 9-ig vagy akár délig, nagyon változó. De ha meg arról van szó, hogy el akarok jönni interjút adni, akkor megtehetem, mert tök rugalmas munka. Pont ezért szeretem.
Taxiban felismertek már stand-uposként?
Előfordult. Elég jó érzés.
Hogy kerültél a humoripar közelébe?
A Comedy Centralon láttam egy felhívást, arról szólt, hogy ha vicces vagy, mutasd meg. Elég ambiciózus ember vagyok, úgy éreztem, hogy ezt én is tudnám csinálni. Megírtam életem első szövegét, elküldtem, három vagy négyszáz ember közül kiválasztottak többek között engem is. Hát így.
Sok stand-upot néztél?
Nem. Életemben legfeljebb kettőt-hármat láttam előtte. Soha nem fogom elfelejteni az első bödőcsös élményemet.
Most már persze tudom, hogy félisten a csávó, de amikor először mentem dumaszínházas fotózásra, még nem ismertem. Ott volt ő is, én meg elkezdtem vele szemtelenkedni, viccelődni. Fogalmam sem volt, ki ő, a többiek nagyon röhögtek, amikor utána meséltem, hogy valami Bödőcs is ott volt.
Most viszont már azért nem nézek stand-upot, nehogy tudat alatt berögzüljön egy-egy poén, és aztán később azt higgyem, hogy én találtam ki, és más tollával ékeskedjek.
Milyen cél lebegett a szemed előtt, amikor jelentkeztél a felhívásra?
Semmilyen. Brahiból jelentkeztem. Szeretem a megmérettetést. Aztán sorban jöttek a pozitív visszaigazolások.
Hogy fogadtak a humoristák?
Nagyon kedvesek voltak. Örültek, hogy színesebb lett a társaság. Én vagyok az első cigány stand-upos. Azért ez jó dolog.
Volt már kudarcélményed is?
Életem harmadik stand-upja rettenetes volt. Balatonon léptem fel, a fényektől nem láttam az emberek arcát, a padló recsegett alattam, és annyira koncentráltam erre, hogy lefagytam. Életem legnagyobb égése volt.
De legalább máris túl vagy a bukáson is.
Így van. Az első három fellépés alatt mindenfajta élményen átmentem.
Úgy látom, az online felületeken is próbálod kielégíteni a lakossági igényeket.
Pont ma néztem, hogy a Facebookon több mint tízezren követnek, azért ez nagyon nagy dolog szerintem. A YouTube-os videók pedig inkább arra szolgálnak, hogy megmutassam, milyen a humorom, és közben magamat is szórakoztatom.
Mekkora stáb dolgozik a videókon?
Egyfős. Én. Néha a legjobb barátom, Horváth Sándor, a vékony cigány bokszoló gyerek is bekapcsolódik, jó a humora, nagyon szeretem.
Ott is pozitívak a visszajelzések?
Legtöbbször igen. Persze van, aki nem tudja, vagy nem akarja megérteni a mondandómat.
Nagyon jó, hogy ezt mondod, mert volt egy fura posztod a minap. „Össze kell gyűjtenem 5000 like-ot, 1000 megosztást erre a képre! Vagy be kell vallanom, hogy cigány vagyok… Azt meg nagyon nem akarom!” A lájkvadászaton túl mi volt a célod ezzel a poszttal?
Pont, hogy nem a lájkvadászat. Csak láttam a napokban egy hasonló bejegyzést, egy menyasszony írta ki, hogy csak akkor mehet férjhez, ha x lájkot összegyűjt. Ki akartam fordítani ezt a szituációt, és ugyebár én már a képen tartott lapon bevallottam, hogy cigány vagyok. Na nem, mintha nem látszana. Aztán olyan kommentek jöttek… Muszáj volt utána egy magyarázó videót csinálnom, amelyben elmondtam, büszke vagyok arra, hogy cigány vagyok.
Vicces lett volna a poszt úgy is, hogy ha nem írod oda a végére, hogy „azt meg nagyon nem akarom”. Miért érezted fontosnak, hogy ezt is hozzátedd?
Aki folyamatosan követi a posztjaimat, azonnal levette, hogy miről van szó, pontosan tudja, hogy én mindig is felvállalom a származásom. Ezt a mondatot pont azért tettem bele, hogy erre utaljak.
Láttál már rosszalló tekintetet a közönség soraiban egy-egy cigányos poén után? Akár rasszista nézőtől, akár romától, aki megsértődött.
Mivel még újak vagyunk, az elején sokszor találkozunk fura tekintetekkel, hogy na, ez mit keres itt. Utána van pár percem, hogy meggyőzzem őket, itt van a helyem, és annál jobb érzés nincs, mint amikor látod, hogy az elején unottan vagy ellenségesen figyelő néző nevet a legjobban. Két fajta első benyomás van: amikor meglátnak, és amikor megszólalsz. A cigányoknak, így nekem is, a másodikra kell alapozni, és azzal általában tudok nyerni.
Nem biztos, hogy ebben egyetértünk, de szerintem szinte mindennel ér poénkodni, nem jók a tabuk a humorban, ugyanakkor a cigányvicceknél vagy a szőkenős vicceknél kevés ártalmasabbat tudok elképzelni, hiszen azt sugallják, hogy minden cigány vagy minden szőke nő ilyen vagy olyan. Mit gondolsz erről?
Litkai Gergő mesélte, hogy egy pszichológiai kutatás szerint hiába filmben vagy stand-upban hangzik el egy sztereotip megállapítás, a nézők egy része azt megerősítésként érzékeli, tehát ha én azzal poénkodom, hogy a múltkor loptam, lesz, akiben visszaigazolásként csapódik le, hogy na, a cigány lop, tudtam én. Nagyon vékony a jég, úgyhogy erre alaposan oda kell figyelnem. Vagy csavarnom kell egyet a poénon.
Hogyan?
Ezt is Litkaitól tanultam. Hogy ha mondjuk késő este megyek az utcán, és jön velem szembe egy idős házaspár, akkor átmegyek inkább én az utca túloldalára, hogy nekik ne kelljen. A mondandó lényege így is-úgy is ugyanaz, csak ebben a verzióban már van egy csavar. De hogy mekkora hülyeség az általánosítás, arra nemcsak az a jó példa, amit Lázár mondott, hogy a cigányok a mai napig nem tudtak integrálódni, amire azért én is felkaptam a fejem, hanem itt van a múltkori franciaországi eset, amikor a migráns mentette meg a negyedikről majdnem kizuhanó kisgyereket. Lehet itt migránsozni, terroristázni vagy akár cigányozni, de pont ez az eset mutatja, hogy minden személy más, nem szabad senkit beskatulyázni. Úgy gondolom, hogy mindenkinek, akár kínai, akár cigány, kell adni egy esélyt, pár percet. Az a migráns például most francia állampolgárságot fog kapni.
Amikor zenés tehetségkutatókon befut egy roma énekes, mindig felmerül, hogy milyen nagy a felelőssége, mert óriási rajongótábort tud megszólítani, és így sokat tehet az előítéletek, sztereotípiák lebontásáért. Eszedbe jut ez, amikor felmész a színpadra?
Persze, hiszen a stand-upot lehetőségnek érzem, hogy rácáfoljak negatív előítéletekre. Itt vagyok például én. Ha nem dolgoznék sokat, már rég éhen haltam volna.
Poénkodtál már azzal is, hogy könyvet írtál „Az olthatatlan tudásszomj, avagy 12 év az általánosban” címmel. Nem tartasz attól, hogy amikor öniróniával beszélsz magadról, megint csak általánosításokra adsz lehetőséget?
Aki akarja, úgyis belelátja a rosszat. Ha tényleg 12 évig jártam volna az általánosba, nem hiszem, hogy a Dumaszínháztól szerződést kaptam volna. Amúgy végig kitűnő tanuló voltam.
Egy videóban szó szerint vicces köntösben és burger kinges koronában cigánykirályként ostoroztad a királyságokat létrehozó, széthúzó cigányságot. Fontosnak tartod, hogy megszólítsd a romákat is?
Persze, mert össze kellene fognunk. Ha valamit szeretnénk, csak közösen érhetjük el. Felesleges királyságokat vagy miket alapítani,
nekünk itt, ebben a rendszerben kell odatennünk magunkat, jobban teljesítenünk.
Ha cigányok csinálnak hülyeséget, nekik is szólok, hiszen nem az a célom, hogy mindenki szeressen, hanem, hogy hallják meg, amit mondok. Hogy elfogadják-e, az már az ő döntésük.
Hosszú távú tervek?
A legfontosabb, hogy minél több időt tölthessek négyéves kisfiammal. Ő a mindenem. És persze szeretnék sokáig stand-upolni, mellette vállalkozóként dolgozni. Legálisan, adót fizetve.
Bödőcs Tibor: A kormány ellopta a Goebbels Horror Picture Show-t
Source: 24 teszt
