Amikor a betegséggel való küzdelem összekapcsolódik egy élménnyel

Az utóbbi években népszerűvé váltak a szabadulószobák, a Vadaskert Alapítvány pedig megmutatta, hogy mindez jóval több is lehet puszta szórakozásnál. Csaknem tízezren gondolták úgy, hogy az alapítvány egyedülálló kezdeményezése, Magyarország első terápiás szabadulószobája nyerje meg a Richter Anna Díj közönségdíját.

A projekt célja, hogy pszichés problémákkal küzdő gyerekeknek és családjuknak segítsen a sokszor reménytelennek tűnő küzdelemben. Az ötlet mögött egy ötfős csapat áll: Németh Laura klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, Papp Bence tréner, élménypedagógus, Kollárovics Nóra gyermekpszichiáter szakorvos, Ács Adrienn Réka foglalkoztató és Kollár Kristóf mentálhigiénés szakember, foglalkoztató.

Az alapítványnál is egy terápiás osztályon dolgoznak, ahol a gyerekek hétről hétre öt napot töltenek el az intézményben. Ez idő alatt próbálnak nekik minél több olyan technikát tanítani, amelyek gyakorlásával hosszú távon is enyhíthető problémájuk.

A terápiás heteken azt tapasztalták, hogy a különböző élményterápiás elemek, a család bevonása sokkal hatékonyabbá teszi a kognitív viselkedésterápiát – mondja Németh Laura, a projekt egyik ötletgazdája.

Arra gondoltunk, hogy ha a terápiás tudásunkat a kreativitással kombináljuk, a szabadulószoba koncepcióját rá lehetne építeni magára a terápiára. Így a betegséggel való küzdelem összekapcsolódhatna az élménnyel.

Az élményt a szabadulószobás játék adja, ahol a feladatok minden esetben probléma- és egyénspecifikusak a gyerekek és szüleik számára. A családok pedig nemcsak kiszabadulnak a szobából, hanem a játékot követően részt vesznek egy megbeszélésen, ahol mindannyian elmondják, mit éltek át odabenn, illetve tapasztalataik hogyan tudják majd segíteni őket a betegséggel való küzdelemben.

A terápiás szabadulószoba célcsoportját azok a kényszerbetegséggel küzdő gyerekek adják, akiknek az életében a kényszergondolatok és hozzájuk kapcsolódó cselekvéssorozatok egyre több időt vesznek igénybe, ezáltal ők és családjuk is képtelenné válnak arra, hogy átlagos, hétköznapi életet élhessenek.

A kényszerbeteg gyerekek között akad, aki négy-öt órát tölt esténként a fürdőszobában, így előbb-utóbb kimerül, majd ennek következtében elkésik vagy akár ki is marad az iskolából. A kényszeres cselekvéssorozattal töltött idő elveszi a teret olyan fontos dolgoktól, mint a tanulás és a családdal töltött idő. Hatékony terápiával, a család bevonásával azonban sikeresen csökkenthető a kényszergondolatokkal és -cselekvéssel töltött idő.

A szabadulószobás játékban olyan elemeket is elhelyeznek, amelyeket az adott gyereknek nehezére esik elvégezni: akad például olyan is, aki állandóan ellenőrzi, hogy ki van-e húzva a hajszárító a konnektorból. Neki ki kell bírnia fél órát a helyiségben úgy, hogy ott van a szobában egy bedugott hajszárító, sőt használnia is kell, és az ő felelőssége utána, hogy kihúzza a konnektorból, de csak egyszer, ellenőrzés nélkül.

A családbevonás ötlete onnan jött, hogy a pszichés problémák kezelése a Vadaskert Alapítványnál már gyerekkorban elkezdődik, és a folyamat a családok nélkül sokszor elképzelhetetlen. Gyakran tapasztalják, hogy akár egy-egy pozitív visszajelzés a családon belül is milyen sokat jelent a küzdelemben.

A Richter Anna díj jóvoltából a csapat most juthat el odáig, hogy az ötletüket a gyakorlatban is megvalósíthassák. A koncepció minden család esetében ugyanaz: a szabaduló szobás élményt megelőzően részt vesznek egy beszélgetésen, ahol feltérképezik az adott gyermekek és családjuk nehézségeit és erőforrásait, ezután pedig személyre szabják számukra a szobát és a gyakorlatokat egyaránt – ismertette Dr. Kollárovics Nóra gyermekpszichiáter.

Sosem szabad elfelejteni, hogy a pszichés problémával küzdő családok sokszor már kimerülten érkeznek hozzánk, ezért próbálunk most számukra egy más csatornán is segíteni, ahol az élmények kapnak főszerepet

– mondta Németh Laura, aki úgy látja, a megviselt családokat feltölti a szabaduló szobás játék, erőt és ötleteket kapnak a további küzdelemhez, illetve a betegséghez való megfelelő hozzáálláshoz.

Ráadásul, ahogy Dr. Kollárovics Nóra is mondja, mindez segíti a gyerekpszichiátriához való viszonyulást is, hiszen sok esetben maguk is tapasztalják, hogy a családokat rossz érzés keríti hatalmába, amikor gyerekpszichiátriai segítséget kérnek. Így ezzel a perspektívaváltással is szeretnék kicsit közelebb hozni az emberekhez ezt a tudományterületet.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a családok egyre inkább mernek segítséget kérni, így egyre több olyan visszajelzés érkezik, hogy segített a kezelés, a pozitív tapasztalatok pedig hozzájárulnak ahhoz, hogy minél többen belevágjanak valamilyen terápiába. Összességében az elmúlt évek tendenciáiból az körvonalazódik, hogy ha van egy problémás viselkedés, akkor egyre inkább próbáljuk azt megérteni.

A kulcs minden esetben a csapatmunka, ugyanis a terápiás szabadulószoba alkotói egyébként is egy csapatot alkotnak, hétről hétre újabb gyerekek kórházi ellátásért felelnek.

Ezt nem is lehetne egyedül csinálni

– jegyezte meg Németh Laura.

A csapat első feladata most a terápiás szabadulószoba felszerelése, ezzel párhuzamosan zajlik a háttérmunka is: az indulás után nyolc kényszerbetegséggel küzdő gyerek és családja vesz majd részt a projektben. A családok először egy közös találkozón vesznek részt, ezt követi majd az előzetes interjú, a játék és az ezt követő megbeszélés, végül pedig egy újabb közös találkozó.

A szabadulószoba a tervek szerint az első egy év után más pszichés betegségekkel küzdő gyerekeknek, csoportfoglalkozásoknak is teret ad majd, játékosan hatékonnyá téve gyógyulásukat.

A Vadaskert Alapítványnál már korábban is tartottak különböző élményterápiás foglalkozásokat, hiszen ezeknél a családoknál bármilyen formájú feltöltődésre szükség van. Egyes játékok a bizalmat, az egymásra hangolódást és az egymás közötti hatékony kommunikációt  helyezik fókuszba, mások olyan helyzeteket provokálnak, amelyek során a másik fejével kell gondolkozni, illetve mindenképp hagyatkozni kell a másikra, és együttműködésre buzdítanak.

Németh Laura szerint fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy

a szabadulószobás játék nem egy komplett terápia, hanem annak egy kiegészítő eleme, ami felgyorsíthatja a gyógyulási folyamatot, de nem helyettesíti a terápián való részvételt.

Mindemellett a szabaduló szoba hozzátesz a terápiához: lendületet és erőt ad a küzdelemhez, más megvilágításba helyezi a problémát, olyan felismeréseket hozva, amelyek segítségével képesek lehetnek a családok tartós változásokat létrehozni a családi működésükben, kommunikációjukban, egymáshoz való viszonyulásukban.

A kényszerbetegség a kényszergondolatokból és/vagy kényszercselekvésekből álló tünetegyüttes, mely során az ebben szenvedő gyerekek  értelmetlenül sokszor kezet mosnak, kapcsolgatják a villanyt, újraolvasnak dolgokat megszámlálhatatlan alkalommal – mindezt azért, mert úgy érzik, hogy valami baj történik, ha valamit nem csinálnak meg.

Az állandóan visszatérő, kellemetlen, befolyásolhatatlannak tűnő gondolatok, az úgynevezett kényszergondolatok, nagyfokú feszültséget okoznak, melyeket úgynevezett rituális cselekvéssorokkal, úgynevezett kényszercselekvéssel, próbálnak enyhíteni. Ez egy ördögi kört eredményez, a gyerekek érthető módon nagyon szenvednek tőle, így meg akarnak szabadulni ettől, de nem tudnak.

A terápia hossza alapvetően természetesen kórkép- és egyénfüggő, kényszerbetegségnél általában egy év időtartamú, de vannak olyan kliensek, akik évekig küzdenek a problémával. A terápia során abban segítik a gyerekeket,  hogy  megtanítják nekik, miként lehet legyőzni a kényszert, hogyan érhető el, hogy ne a kényszer legyen a „főnök”.

A kényszerbetegség körülbelül a gyerekek 2-3 százalékát érinti, az enyhe esetekben önmagában is hatásos lehet a kognitív viselkedésterápia, a súlyosabbaknál azonban már a gyógyszerrel kombinált pszichoterápia az ajánlott kezelési forma.

A terápiás szabadulószoba abban is különbözik hagyományos társaitól, hogy itt két terapeuta végig benn van a családdal, hiszen fontos megfigyelni a bent történteket. A terapeuták a feladat megoldásában nem segítenek, legfeljebb olyan fordulhat elő, hogy egyes családtagokat kérnek meg bizonyos feladatok elvégzésére, amelyek kifejezetten nekik szólnak, nekik van feladatuk vele az életben is.

A játék után sok tapasztalattal gazdagodnak a családok, számos helyzetre másként tekintenek rá ezt követően, és végül, de nem utolsó sorban feltöltődnek energiával a hétköznapi küzdelemhez

– jegyezte meg Németh Laura. A csapat vezetője bevallotta, nagyon meglepődtek, hogy ennyi szavazatot kapott az ötletük, hiszen összesen körülbelül 180 pályázat indult a projekten, így már azt is óriási eredményként értékelték, hogy az első tizenkét versenyző közé bekerültek.

Mint mondta, óriási ajándék számukra, hogy nyertek, pláne, hogy a közönségdíjat, hiszen úgy érzik, üzenetértéke is van, hogy ebben a projektben ennyien látnak perspektívát.

Kiemelt kép: Mohos Márton / 24.hu

Source: 24 teszt