DrMáriás: a politika szereplői élet-halál harcot vívnak egymással, a népet pedig folyamatosan hülyítik

Nemrég nyílt kápolnásnyéki kiállítása kapcsán adott interjút drMáriás a Mozgó Világnak. A kiállítás címéről – Cecília legyőzi a vírust! – a festő elmondta, azért esett erre a választása, mert a tiszti főorvos és egyenruhás kollégái a karantén alatt „új konceptuális művészetet alkottak, és lényegében folklorisztikai fenoménné nőtték ki magukat”.

A tárlaton az utóbbi tíz év terméséből láthatók alkotások, például Marx Károlyról, a már említett Müller Cecíliáról, na meg Orbán Viktorról.

Szóba került természetesen a politika is, melyről drMáriás úgy fogalmazott, az itthon és világszerte is látszólag megbonthatatlanul stabil,

ám szereplői valójában élet-halál harcot vívnak egymással, bennünket, a népet, a választókat pedig folyamatosan hülyítik.

A festő szerint ebben a fura miliőben kellene működnie a legfőbb gyógyító erőnek számító kultúrának, de úgy látja, az nem találja a helyét. DrMáriás ennek ellenére optimista vagyok és azt hirdeti, hogy az állóvízzé dermedő világunknak megújulásra van szüksége.

Elmondhatatlanul várom a frissítő erőt. Történnie kéne valaminek. Valami jelentősnek. Az általában jót jelent.

A festő beszélt arról is, hogy 1991-es délszláv háború kitörésekor, huszonöt évesen átmenekült a Vajdaságból Magyarországra. Arra a kérdésre, hogy ott is hasonló képeket festene-e, drMáris azt mondta,

a művészetet az élettapasztalat határozza meg, és mivel Szerbiában a magyarországihoz hasonló színvonalú politikusokat és politizálásokat látni, könnyen lehet, hogy hasonlóan alakult volna a művészetem is, mint Magyarországon.

Bár a kilencvenes évek közepén azzal repült Amerikába, hogy kint marad végleg és azt gondolta, kinyílik előtte a világ, a festő gyorsan rájött, nem oda tartozik.

Minden kicsit más, más a múlt, más a logika, mások a mértékek, más a kommunikáció, más színekben látják a világot. Visszavágytam és visszajöttem, és tulajdonképpen azóta is folyamatosan jól érzem itt magam.

DrMáriás szerint itthon sok minden maradt úgy, ahogy régen, és „ami változott, az is olykor visszarendeződik, hogy aztán megint változzon”.

Sehogy se tökéletes. De legalább folyamatosan van mire reagálni művészileg.

Kiemelt kép: Neményi Márton / 24.hu

Source: 24 teszt