Dull Szabolcs: az Index összeomlása nemzeti ügy

Dull Szabolcs a Transindexnek azt mondja, hat hónapig tart a felmondási ideje, ennyi ideig vonatkozik rá a versenytilalom is. Sokként élte meg kirúgását, mert Bodolai László azért hívta, hogy a pénzügyekről beszéljenek, majd felbontotta szerződését.  A szerkesztőség egységes reakciójára kevesen számítottak, noha abban benne volt az elmúlt hetek minden feszültsége.

Dull Szabolcs ezért is szeretné, ha feloldanák a titoktartási kötelezettségeket, hogy legalább a nyilvánosság jobban lássa,

milyen hangulatban teltek az utolsó hetek. Hogy miről szóltak valójában, melyek a mozgatórugói a tömeges felmondásnak.

A volt főszerkesztő kitart amellett, hogy Bodolai felajánlott neki  egy közös megegyezéses távozást is. Az jelentős pluszpénzt is jelentett volna, de a dokumentumban az szerepelt, hogy

aktív visszautasítással elzárkózom minden nyilvános és magánjellegű kommunikációtól.

Hallgatnia kellene mindenről, ami történt, nem nyilatkozhatna, interjút sem adhatna. Ezt azért utasította el, mert mindig azt képviselte, hogy fontos a nyilvánosság, az átláthatóság.

Hogy el tudjunk mondani mindent, amit tudunk, hogy a nyilvánosság, a közérdekű, a ránk tartozó ügyeket, minél jobban megértse. És úgy gondoltam, hogy az Index története – és pláne az elbocsátásom története – éppen olyan ügy, amelyben én nem burkolózhatok hallgatásba.

Az Index körül évek óta folyamatos volt a bizonytalanság, a fejük fölött, átláthatatlanul dőlt el a tulajdonosi struktúra.

Pár éve oligarchák jöttek, mentek, cserélgettek minket maguk között. Emellett az Indamédiánál is folyamatosak voltak a tulajdonjogi változások.

A szerkesztőség ezért nagyjából két éve lefektette, hogy csak úgy tudja szabadon, függetlenül végezni munkáját, ha kívülről senki nem mondja meg, miről írjanak, ne írjanak, kikkel dolgoznak, vagy nem dolgoznak. Ehhez képest az elmúlt időben azt látták, hogy folyamatosan külső hatások érték őket, miközben jöttek és mentek a vezérigazgatók.

A vezérigazgatói pozíció megüresedése szimbolikus. (…)Mi is csak kapkodtuk a fejünket, hogy egész pontosan mi történik. És a mai napig nem tudjuk, hogy az egyes vezérigazgatók, miért álltak fel. Például Ződi Zsolt, akit Bodolai László hozott.

Vaszily Miklós, az Indamédia egyik tulajdonosa jelezte, ha nem tetszett az indexeseknek a Gerényi-féle kiszervezési terv, majd egy következő tetszeni fog nekik. Közben ők azt sem tudták, miről és miért beszél, mi köze hozzájuk.

És miért épp azóta készülnek ilyen átalakítási tervek, hogy Vaszily Miklós megjelent az Indamediánál? Pontosan ezek voltak azok a pontok, amelyek a szerkesztőséget bizonytalanságban tartották.

Szerinte Tevan Imre esete is azt jelzi, hogy

az Index nem egyszerűen egy munkahely, ahol, mint a sakktábláról, le lehet kapkodni a bábukat, majd feltenni egy másik bábut a helyükre, aztán minden folytatódik tovább, hanem ez egy eléggé koherens értékrend alapján működő, igazi közösség.

A távozó indexesek új portáljának fél évig csak drukkolhat, de szerinte szükség van az Index által képviselt értékrendre. Az  elmúlt években az egyes megszűnő újságokból sokkal kisebb szerkesztőségek jöttek létre, de az Indexnek éppen az volt a sajátossága, hogy nagy szerkesztőségként egyszerre adott hírt, sztorit, szórakoztató tartalmat.

A nagy szerkesztőségnek az volt az előnye, hogy mi sok-sok olyan (akár közszolgálati) feladatot is végezhettünk, amelyet kisebb szerkesztőségek, nem tudtak. Így aztán tényleg ez űrt hagy maga után, ha nincs egy ilyen nagy szerkesztőség, amely szabadon, függetlenül, a nap bármely órájában bármiről gyorsan be tud számolni. (…) Szokás volt az Indexet ellenzéki médiumnak beállítani, miközben nyilvánvaló módon, mi semelyik pártnak a szekerét nem toltuk.

Ők pontosan tudták a számokból, a róluk készült kutatásokból is, hogy nagyon sok kormánypárti szavazó is olvasta őket.

Dull Szabolcs azt mondja, ő is nagyon szeretné tudni, hogy mi a  szerepe a kormánynak, vagy Orbán Viktornak az Index történetében, de azt látni, hogy tíz éve eltűnnek, összeomlanak

azok a szerkesztőségek, amelyek nem hallgatják el a kormánynak nem tetsző témákat sem. Látható az is, hogy a Fidesz-kormány és a fideszes politikusok már azt sem szeretik, ha számukra kellemetlen kérdés elhangzik.

Az Index hiába volt a legnépszerűbb lap, Orbán Viktor nem adott miniszterelnöki interjút, a lapot „fake news gyár”-nak minősítette.

Látható volt, hogy bökjük a kormány csőrét.

Az Index pénzügyi helyzetéről nem tiszte beszélni, de a szerkesztőség a járvány alatt is erejét megfeszítve dolgozott és olvasottsági csúcsokat döntött. Az nem a szerkesztőség dolga, hogy ebből pénzt termeljen ki, az pedig

a magyar gazdaság furcsa sajátossága, ha egy piacvezető lap pénzügyileg nem tud profitálni abból, hogy milliók olvassák.

A kirúgott főszerkesztő szerint már elbocsátása másnapján  elindult a lejárató kampány ellene, a kormányközeli média hazug teóriákat kezdett gyártani arról, hogy ellenzéki politikusokkal egyeztetve eszelte ki az Index bedöntését. Szinte mindenkit ismer a magyar politikai életben, minden oldalon, fideszes politikusok is felhívták, de az Indexről soha senkivel nem egyeztetett, aki  pedig követi egy picit is a magyar közéletet,

az valószínűleg jól szórakozik azon a teórián, hogy itt Orbán Viktor kormányzásának tizedik évében ellenzéki politikusok tudnának lapokat bedönteni.

Ez a szórakoztató faktor része. Az már inkább rémisztő, hogy az  Origo a híváslistájára hivatkozik, teljesen hamis információkat közvetítve, mert az nem kellemes, ha az ember személyes adatait a kormánypropaganda vizsgálja. Dull Szabolcs cikkekkel cáfolja, hogy az Index ne írt volt a székelyek kezdeményezéséről, arról is, hogy aláírásgyűjtés újraindult. Szerinte valójában annyi történt, hogy Pesty Lászlóval, az Irdala.hu kampányfőnökével nem készítettek interjút. Ennek nincs köze az Index összeomlásához, de az elég sértő, hogy a kormánypropaganda ezért nemzetellenes összeesküvőnek próbálja beállítani, miközben a visszajelzések alapján az Index fontos a határon túliaknak is.

A történtek után is nagyon sok biztató üzenetet kaptak határon túli, például erdélyi barátaiktól. Nagyon sok nyilvános kiállás volt az ügyük mellett (ezt a Transindexnek is megköszöni). Dull a visszajelzésekből is azt érzi, és az erdélyiek is jól látták ezt,

hogy az Index összeomlása nem csupán magyarországi, hanem nemzeti ügy: az egész Kárpát-medence nyilvánosságában keletkezett most űr.

 

Kiemelt kép: Ivándi-Szabó Balázs/24.hu

Source: 24 teszt