Egyszerűbb Bill Gatesre kenni a koronavírust, mint elhinni, hogy egy tobzoskát nem főztek meg rendesen

Sokan azt hitték, hogy a koronavírus-járvány az oltásellenesség végét jelenti, hiszen az emberiség most élőben nézheti végig, mi történik, ha nincs egy vírusos megbetegedésre védőoltás. A szakértők nagy része eddig úgy hitte, hogy az oltáselleneseknek csak azért ekkora a mellényük, mert elfelejtették, milyen is olyan világban élni, amiben egy veszélyes járványra nincs védőoltás, de a koronavírus most bebizonyította, hogy korántsem ilyen egyszerű a helyzet.

„Ha egy társadalomban erős az egészségüggyel kapcsolatos szorongás, azt könnyen ki lehet aknázni, és a koronavírustól való félelmet át lehet vinni az egész egészségüggyel szembeni ellenállásba” – mondta a Political Capital szervezésében zajló, Koronavírus és oltásellenesség című kerekasztal-beszélgetésen Krekó Péter szociálpszichológus, a Political Capital igazgatója. Megjegyezte:

Egész Európában jelentkezik a félelem a koronavírus-védőoltással kapcsolatban, ez pedig a járvány következő fázisában komoly egészségügyi kockázatot jelent majd.

Nem veszélyesebb a gyorsított vakcinagyártás

A koronavírus-védőoltás kifejlesztésére még várnunk kell, annak ellenére is, hogy rengeteg oltás fejlesztése van már előrehaladott állapotban. A klinikai tesztelés utolsó, harmadik fázisában jelenleg 6 vakcina áll, ami annak is köszönhető, hogy az elmúlt hónapokban különböző különleges engedélyeztetési eljárásokkal és a klinikai kutatás lerövidítésével felgyorsították a fejlesztést. Ez azonban koránt sem jelenti azt, hogy veszélyesebb lesz a vakcina, ha elkészül.

„A tudomány rendkívül jól halad, sok pénz, rengeteg erőforrás áramlik a vakcinafejlesztésbe” – mondta Kemenesi Gábor biológus, virológus, a Pécsi Természettudományi Egyetem adjunktusa. „Bizonyos tesztelési fázisokat összesűrítenek és egymásba tolnak, ez azonban nem megy a biztonság rovására.”

A virológus elmondta, egy vakcina kifejlesztésének két fő részét különböztethetjük meg: az első, amit ő is végez, laboratóriumi munka, ahol a lehetséges jelöltekkel kísérleteznek, valamint állatkísérleteket is végeznek. „A  koronavírussal kapcsolatban ez azért mehetett ilyen gyorsan, mert már a járvány előtt létrejöttek olyan szövetségek, amelyek egy esetleges vírusjárvány kitörése esetén felosztják a különböző munkafázisokat a laboratóriumok között. Így nem kellett minden labornak minden fázist megcsinálni.”

A vakcinafejlesztés második részét a klinikai kutatások jelentik: ezeknek három fázisuk van, a harmadik, az utolsó az, amikor már nagyobb mennyiségű alanyon, hosszabb távon tesztelik a vakcinajelöltet. A koronavírus esetében a szokásos néhány éves megfigyelési periódust hat hónaposra rövidítették, a szakértők szerint azonban ez  nem jelenti azt, hogy kevésbé biztonságos lenne a fejlesztés.

„Az első két fázisban kiderül, mik a leggyakoribb mellékhatások, mennyire fáj a váll az oltás után, mekkora lázzal reagál a szervezet, satöbbi” – mondta Prinz Gyula infektológus, belgyógyász. „Ezután jöhetnek a kísérő- vagy vivőanyagokkal történő kutatások. Itt, ha több tízezer embert beoltottunk, tudni fogjuk a lehetséges plusz mellékhatásokat, amelyeket ki kell szűrni, mielőtt az amerikai és európai hatóságok engedélyeztetik az oltóanyagot. Erre fél év megfelelő időintervallum.”

Ha piacra engednek egy vakcinát, az megbízható lesz.

„Ettől függetlenül, ha több millióan kapják meg, mint minden más gyógyszer esetében, kiderülhetnek olyan mellékhatások, amelyek korábban nem jelentkeztek. De ez nem rengetheti meg a bizalmunkat abban, hogy ha egy védőoltást az amerikai és európai ügynökségek engedélyeztek, az megfelelő.”

Meg kell tanulnia a társadalomnak az értő olvasást

Mi az oka annak, hogy a tudósok és a média tájékoztatása ellenére is ennyi oltásellenes él világszerte, és hogyan tudta a számukat a koronavírus-járvány még jobban növelni? Ez a tudomány működésében keresendő: a koronavírussal kapcsolatban még nincs tudományos konszenzus, a kutatók a saját hibáikból tanulnak, és így alakul ki lassan egy olyan kép, amiben minden tudós egyetért. Ennek a folyamatnak azonban nagyon az elején vagyunk, ami összezavarhatja az embereket, és az sem segít, hogy látszólag a médiából is folyamatosan egymásnak ellentmondó információkkal találkoznak.

A média csapdahelyzetbe került, hiszen a tudomány a pillanatnyi adatokból von le következtetéseket, az újságíró pedig nem teheti meg, hogy felülbírálja a szakembereket

– mondta Hanula Zsolt, az Index volt tudományos újságírója.

„Az olvasó azt várja, hogy amit leírunk, az száz százalékban biztos legyen, de közben meg vak arra, hogy értelmezze a szóhasználatot: ha azt írjuk, hogy valószínűleg, vagy van rá esély, esetleg jelenleg úgy tűnik, akkor sem érti, hogy az csak a jelenleg információkból levont következtetés. Legjobb példája ennek szegény Merkely Béla, aki annyi verziót mondott már arra, hogy mikor lesz a második hullám, hogy azokból lassan zenés megamixet lehetne csinálni, pedig jót akar, és mindig az akkor rendelkezésre álló adatokat elemzi.”

Krekó szerint az ellentmondásos információk megzavarják az embereket, és az ilyen gordiuszi csomót egy összeesküvés-elmélettel nagyon könnyen el lehet vágni. Egyébként is jobban szeretjük azokat a történeteket, amelyekben egyértelműen megvan a felelős, legyen az a vuhani laboratórium vagy Bill Gates.

Az, hogy Vuhanban egy tobzoska csak félig főtt meg, és úgy került fel az asztalra, szorongást vált ki, hiszen bármikor máskor is megtörténhet hasonló.

„Vannak jól bejáratott ellenségeink, ha rájuk fogjuk a járványt, akkor legalább érteni véljük a folyamatot. Ez mégiscsak kellemesebb helyzet, mint azzal élni, hogy egy ilyen járvány bármikor újra kitörhet.”

Persze nem kérdés a média felelőssége, de az olvasóé is legalább ekkora: meg kell tanulni szöveget értelmezni, ezen kívül pedig kiszűrni azokat az oldalakat, ahol álhírek, kattintásvadász anyagok találhatók. „Az ember egyszerűen úgy működik, hogy ha olyat olvas, ami az érzelmeire hat, és erős reakciót vált ki belőle, akkor azt belájkolja, megosztja. Ezért kellhet a jobb forráskritika” – mondta Hanula.

Az újságíró szerint egyszerűen meg lehet állapítani, hogy lehet-e hinni egy cikknek: meg kell nézni, hogy akit idéznek benne, az tényleg mondott-e olyat, amit a cikk állít, aztán meg kell azt is nézni, hogy az illető, ha mondta is az idézett szöveget, ért-e hozzá, kompetens-e, hogy megszólaljon a témában. Végül pedig érdemes leellenőrizni azt is, hogy fűződik-e valamilyen anyagi érdeke a témához.

„Tökéletes példa erre az, ha valaki azt mondja, hogy ha valaki megfürdene egy kád koronavírusban, akkor se lenne semmi baja – feltéve, ha az illető azokat a vitaminokat és táplálékkiegészítőket fogyasztja, amelyeket a videó alatt azonnal meg is lehet vásárolni, méghozzá a posztolónál. Minél többen élünk ilyen forráskritikával, annál kevesebb esélyük van az álhíreknek.”

Kellene egy tudományos gondolkodási társadalmi képesség, de ez nincs meg a magyaroknál sem

– mondta Kemenesi.

Az összeesküvés-elméletekből nincs visszaút

Ha valaki egyszer eljut odáig, hogy elhisz egy összeesküvés-elméletet, onnan már nehéz visszakanyarodni a hiteles útra, hiszen ez azt is jelentené, hogy az illető elismeri: csúnyán rászedték. Jó példa erre az oltásellenesség nagy atyja, Andrew Wakefield, aki az egyik legrangosabb tudományos lapban, a The Lancetben jelentetett meg tanulmányt az MMR-oltás és az autizmus közötti kapcsolatról.

Bár már magából a tanulmányból lehetett sejteni, hogy nem túl megbízható (12 fő volt az alanyszám, és a módszerekben is akadtak hibák), később kiderült, hogy az eredményeit egész egyszerűen haszonszerzés céljából meghamisította.

Csakhogy a legtöbb oltásellenes erre az információra már ügyet sem vetett, csak beépítette a saját összeesküvés-világába. Ez ugyanis gyakori az ilyen helyzetekben: minden, a legyártott elmélettel ellentétes információ megvezetés, csalás, és a célja az, hogy a háttérhatalom elhallgattassa azokat, akik ismerik az igazságot. „Ez a kognitív disszonancia redukció – amikor addig torzítom a valóságot, amíg nem kell bevallanom, hogy hülyét csináltak belőlem” – mondta Hanula.

Itthon viszonylag gyenge az oltásellenes mozgalom, de nem elhanyagolható a jelenléte: 2018-ban a Political Capital kutatása szerint a megkérdezettek 20 százaléka mondta azt, hogy több a veszélye a védőoltásoknak, mint az előnye. A szabályozás is szigorúbb, mint máshol. „Azt kellene megérteni, hogy ezt nem a szabadságjogok szintjén kell kezelni, ahogyan a maszkviselést sem, hiszen ez a közösségről szól. Nem kell átpolitizálni, ahogyan most teszik, az a jó, ha konszenzus van” – mondta Krekó.

A koronavírus és a politika

A koronavírusnak az egész világon volt politikai felhangja, hiszen a védekezéshez politikai döntések kellettek. „A legfőbb védekezés a társadalmi távolságtartás, az iskolák bezárása, az otthoni munkavégzés, ezeknek viszont súlyos gazdasági következményei vannak. Ráadásul a hosszú távú hatásokra is kell gondolni: mi lesz a munkanélküliekkel, a megnövekedett háztartáson belüli erőszakkal, az egzisztenciavesztés miatt öngyilkosokkal? Ez mind politikai döntési terület” – mondta Prinz.

Az oltásellenesség hardcore rétege mögé szerencsére a politika nem fog beleállni,

hiszen ezek a laposföldesek szintjén vannak, az enyhébb elképzeléseket azonban sok, hitelesnek tűnő ember is támogathatja. Ilyenek az úgynevezett orvos-influenszerek (mint amilyen például Dr. Gődény György is), de egyébként is veszélyesebb az a réteg, ami viszonylag normálisan fogja fel a helyzetet: a mikrochip hülyeség, Bill Gates nem az ördög maga, de egyébként nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja, és ki tudja, több kárt okoz-e, mint hasznot az oltás. Ezt a réteget a koronavírus lejjebb löki azon a lejtőn, aminek az alján már a gyíkemberek vannak, ez pedig már nagyon veszélyes.

Főkép: PEDRO PARDO / AFP