Elérte hazánkat a kaliforniai tüzek füstje
A rég nem tapasztalt faji feszültségek mellett idén a természet is erősen bünteti az Egyesült Államokat: miközben a koronavírus áldozatai a 200 ezret közelítik, extrém erős a hurrikánszezon is – a neveket illetően lassan kifogynak a latin ábécé betűiből –, a nyugati parton megállíthatatlan bozóttüzek tombolnak. Utóbbi egészen apokaliptikus körülményeket okoz, a San Franciscói narancs égbolt mintha az utolsó ítélet előjele lenne, a füst fojtóvá teszi a levegőt.
A fél világ az amerikai katasztrófa képein hüledezik, a National Geographic pedig vasárnap arról számolt be, hogy a kaliforniai tüzek füstje immár hazánkat is elérte, napkelte és napnyugta idején okkeres árnyalatúra színezve a magyar égboltot is.
Hogyan lehetséges ez csaknem 12 ezer kilométer távolságról? Főleg úgy, hogy tavaly az ausztrál tüzek kapcsán ilyen fel sem merült. Molnár László meteorológust, a Kiderül.hu munkatársát kérdeztük: a szakember rövid válasza szerint teljesen természetes folyamatról van szó, két tényező szükséges hozzá.
Nyugatról fúj a szél
Az égéstermék apró részecskéit hordozó füstfelhő átlépte a sztratoszféra határát, műholdas mérésekkel még 17 kilométeres magasságban is kimutatták. Itt pedig már egészen mások a légköri viszonyok, mint a felszínen.
Az északi szélesség 30 és 60 foka között, már 8-10 kilométeres magasságban is az intenzív, gyors, úgynevezett nyugatias áramlás a meghatározó, azaz roppant erős »nyugati szelek« fújnak”
– magyarázza a 24.hu-nak Molnár László.
Amely részecskék ezen az éghajlati övön megfelelő magasságba jutnak, megállíthatatlanul körbeszáguldják az egész bolygót, várható volt, hogy elérik Európát is. A jelenség nem egyedülálló, máskor is történt már hasonló, sőt a fukusimai atomerőmű balesete során kijutó részecskék is hasonló utat jártak be.
Tavaly azért nem tapasztalhattuk meg ugyanezt, mert Ausztrália a déli féltekén fekszik, az onnan származó részecskék csak nagyon speciális légköri viszonyok mellett juthattak volna el Európába.
A forróság magasra löki
A Föld megkerüléséhez, pontosabban a magaslégköri nyugati áramlás eléréséhez ugyanakkor szükséges relatív magas hőmérséklet is, „hétköznapi” erdő- vagy bozóttüzek azért nem tesznek meg tízezer kilométereket. A tűz hatalmas területen pusztít több száz fokra melegíti a fölötte elterülő légréteget, ami aztán a fizika törvényeinek engedelmeskedve emelkedni kezd.
Az óriási, füstnek nevezett szilárd részecskéket tartalmazó „légbuborékok” addig haladnak felfelé, míg hőmérsékletük el nem éri a környezetét.
Adott hőmérsékleti viszonyok értelemszerűen változnak, de esetünkben a tűz intenzitásának és egyéb körülményeknek köszönhetően lehetővé tették, hogy a füstfelhő átlépje a kritikus 8-10 kilométer feletti értéket.
Opálos napkelték
A National Geographic cikkéből kiderül, hogy a napkelte és napnyugta színei itthon is megfigyelhető módon szürkés-sárgás, okkeres árnyalatúvá válnak a mikroszkopikus füstszemcsék fényszóró hatása miatt. Valójában ugyanazt figyelhetjük meg sokkal szerényebb kiadásban, amit az amerikai nyugati part lakói.
A koromszemcsék hatására a napfény kék összetevője kiszóródik, így a sárga-vörös színek dominálnak az égbolton. Hasonló hatású egy porvihar is, ugyanilyen fizikai okból – mindez csupán a szemcsék méretétől, nem azok összetételétől függ.
Kiemelt kép: JOSH EDELSON / AFP
Source: 24 teszt
