Ezt a betegséget csak csodával lehetett túlélni

Az az igazság, nagyon keveset tudunk arról, hányan élték túl a középkori pestisjárványokat a fertőzöttek közül. Az egyértelműen kiderül a forrásokból, hogy a nagyjából hatástalannak mondható orvosi kezelések ellenére is voltak, akik felgyógyultak betegségükből a „fekete halál”, vagy más középkori pestisjárványok idején. Az sem egyszerű feladat, ha a 20. századi pestisjárványokkal kapcsolatban szeretnénk hasonló adatokhoz jutni, de
a becslések nagyjából 15 és 30 százalék közi teszik azoknak az arányát, akik valódi orvosi segítség nélkül is túlélték a fertőzést.
Sok a bizonytalanság
A bizonytalansághoz az is hozzájárul, hogy a kezeletlen pestises betegek aránya a modern kori járványok idején elég alacsony volt, ahol pedig nem álltak rendelkezésre antibiotikumok, ott a nyilvántartások vezetése is sok kívánnivalót hagy maga után.
Mindenesetre ezek a számok adnak valamilyen támpontot a középkori járványokkal kapcsolatban is, ám óva intenék mindenkit attól, hogy ezekből komolyabb következtetéseket vonjon le – jegyzi meg John Hatcher, a Cambridge-i Egyetem tanára.
A középkori pestisjárványokkal kapcsolatos modern kutatások egyik legfontosabb tanulsága pontosan az, hogy terjedésüket, pusztításukat és hosszú távú hatásaikat rengeteg nehezen felmérhető, egymást is befolyásoló tényező határozta meg.

Csak valamilyen csoda folytán
Ma már tudjuk például, hogy a betegségért felelőssé tehető Yersinia pestis baktériumnak többféle változata is fertőzött a középkorban, az egyes járványok terjedését pedig sok más mellett például az aktuális időjárás, a rágcsálópopuláció sűrűsége és mobilitása, vagy éppen a fertőzés által érintett emberek általános ellenállóképessége, illetve a pestissel való korábbi esetleges találkozásaik is befolyásolták.
A középkori járványok idején a pestis több formában is előfordult, a leggyakoribb, a mirigyeket megtámadó bubópestis mellett a szeptikémiás, valamint a tüdőpestis is tizedelte az embereket.
Ugyan természetesen nincsenek adataink a különböző formák halálozási rátáiról, de az orvostudomány mai állása szerint a spontán felgyógyulók esetén majdnem biztosak lehetünk abban, hogy rajtuk a betegség a bubópestis formájában jelentkezett, mivel a másik két változatot tényleg csak valamilyen csoda folytán lehet gyors és hatékony antibiotikus kezelés nélkül túlélni.
Illusztráció: Wikipedia
Source: 24 teszt