„Hála a jó égnek, hogy itt van nekünk” – csak a tanoda tartja a felszínen ezeket a gyerekeket

December eleje óta áll a karácsonyfa a Kompánia Tanodában, nem véletlenül, hiszen tudták, hogy ez a karácsony más lesz, mint a többi: a járvány miatt nem lehet közös ünneplés. A koronavírus azonban csak a megszokott ünnepi hangulatot tudta elvenni az idejáró több tucat diáktól, az életükben biztos pontot adó helyszínt nem.

A csepeli tanodában legutóbb július közepén jártunk, akkor a járvány első hullámát követően éppen pótvizsga-felkészítés zajlott a termekben. A második hullámban visszatértünk, hogy egy itt tanuló gyermek édesanyja elmesélhesse, milyen szerepet tölt be az életükben a tanoda – kiváltképp ezekben a számukra különösen nehéz időkben.

Semmilyen segítséget nem kaptunk máshonnan, ha nem kerülünk ide, nem is tudom, mi lett volna velünk

– meséli Szépvölgyi Mónika. A kislánya, Melissza éppen valamelyik szomszéd teremben igyekszik megvívni heti küzdelmeit a matematikai feladatokkal mentora, Ivett oldalán.

Melissza egy pesterzsébeti általános iskolában kezdte el az első osztályt, ám a második osztály végén közölték a családdal, hogy az intézmény megszűnik, a kislány kénytelen iskolát váltani. Új hely, új problémák: kiderült, hogy noha Melissza addig négyeseket vitt haza, jócskán akadnak problémái a matematikával, jött az első egyes. „Hazaért, rögtön elkezdett pityeregni”, emlékszik vissza az édesanyja. Nem telt el sok idő, az első elégtelent követte sorban a többi.

A harmadik egyes után Mónika nem tétlenkedett tovább, ellátogatott a családsegítő szolgálathoz, hátha ott tudnak valamiféle segítséget nyújtani számukra. A csepeli tanodát ajánlották az édesanyának, így került Melissza a Kompánia csapatába, ahol immár három éve gondoskodnak arról a mentorok, hogy a kislány ne legyőzhetetlen ellenségnek tekintse a számtant.

Heti kétszer-háromszor jár ide, rengeteg segítséget kapott, az iskolában pedig az egyesek után kettest meg hármast is

– mondja Melissza édesanyja. Csakhogy az összegyűlt hat darab egyes miatt félévkor így is bukás következett, év végén pedig pótvizsgán kellett bizonyítani. „Egész nyáron a tanodába jártunk, így négyes lett a vizsgája, majd az új tanévet is hármassal indította”, újságolta Mónika.

Amikor tavasszal digitális munkarendre tértek át az iskolák, a tanoda ajtaja is bezárult, így megváltozott körülmények között kellett bizonyítania Melisszának. Mentorával online tanultak tovább, édesanyja szerint e nélkül esélye sem lett volna a kislányának egyes helyett más érdemjegyet szerezni.

Melissza végül kettessel zárta az előző tanévet, a munka pedig folytatódik tovább. Édesanyja mindeközben megjegyzi, hogy az immár felső tagozatos kislányát egyébként az iskolában ugyanaz tanítja, aki alsó tagozatban is, ami ugyebár azt jelenti, hogy matektanár helyett egy tanítónő foglalkozik a gyerekekkel – ami ugyan apróságnak tűnik, mégis pontosan jelzi a tanárhiányt.

Közben az újabb adag matektudással felvértezve megérkezik Melissza, aki számológép helyett végre színes ceruzát ragadhat, és befejezheti a korábban elkezdett színezőt. Néhány óvatos kérdéssel próbálom megzavarni az alkotói folyamatot, de a kislány kitartóan édesanyjára szegezi aggódó tekintetét, jelezve, hogy szívesen átadná neki a válaszadás lehetőségét.

Mónika szavaiból kiderül, hogy az online tanulás feltételeinek megteremtése a tanodában jóval könnyebben legyőzhető akadálynak bizonyult, mint az iskolában. Mint mondja, utóbbiban most a KRÉTA rendszerrel kísérleteznek, ennek elkezdéséhez nemrég mindenkinek be kellett vinnie a telefonját.

Hála istennek, hogy van telefonja

– sóhajt fel megkönnyebbülten az édesanya, majd sietve hozzáteszi, nem volt ez mindig így. Korábban a kislányának egy tabletje volt, ami sajnos elromlott, így Mónika rohant haza munkából, hogy a diáknak legyen eszköze, ha éppen időhöz kötve kellett dolgozatot írnia.

A digitális oktatás inkább egyfajta online leckefeladásnak tekinthető, hiszen ahogy az anya fogalmaz: „órákat nem tartottak, feltették a házi feladatokat, aztán hajrá, szülő”. A felső tagozatos tantárgyak, így a történelem, a természettudomány és persze a matematika is jócskán feladták a leckét a kislány szüleinek. Mónika sokadjára is hálásan ismételgeti: hála a jó égnek, hogy a tanoda itt volt nekik végig.

A járványhelyzet persze nem csak a mindennapi tanulásban eredményezett példátlanul nehéz helyzetet. Egy hónapra Melissza édesanyja is elveszítette a munkáját, ekkor rettentően kétségbe esett, miközben attól is félt, mi történik, ha valamelyikőjük elkapja a vírust. Szerencsére a betegséget eddig megúszták, ám ettől még mindketten nehéz időszakot éltek át.

Nem minden gyereknél volt annyira egyszerű a helyzet tavasszal, mint Melisszáéknál

– jelzi Ujvári Panna, a tanoda egyik munkatársa, hangsúlyozva, hogy az internetelérés, a szükséges eszköz és szülői támogatás megléte közel sem magától értetődő minden családnál. Épp ezért sok gyereknek kihívást jelentett az átállás, többeknek tabletet adtak kölcsön, hogy boldogulhassanak a korábban ismeretlen helyzetben is.

Csakhogy már a nyár elején látszott, hogy sokaknál jókora lemaradást eredményezett a digitális oktatás, így közösségi programokat ugyan nem tarthattak, de a mentorok továbbra is együtt tanultak a gyerekekkel, hogy egyiküknek se kelljen pótvizsgával szembenéznie. Mindez egyértelmű sikerrel zárult: a 35 tanodás gyerekből mindössze egyetlen egynek kellett pótvizsgáznia a nyár végén.

Az őszi tanévben kezdetben normálisan működött minden, ám amióta a középiskolák digitális oktatásra álltak át, azóta a tanodába is csak azok a tanulószobások járhatnak, akik hivatalosan itt tanulnak az iskolai napközi helyett.

Noha az általános iskolákban még jelenléti oktatás zajlik, jó néhány tanodás gyerek is karanténba kényszerült a tanév kezdete óta egy-egy koronavírusos osztálytársa miatt, így a mentorok már egyfajta „hibrid üzemmódban” dolgoznak: előfordul, hogy megtartanak egy órát szemtől szemben, majd átülnek a laptop elé, hogy egy másik diákot így korrepetáljanak.

Sok családban mély és súlyos problémák jelentkeztek a járvány alatt. Többen elveszítették a munkahelyüket, így más típusú segítségre is szükségük volt, mint az elmúlt években

– hangsúlyozza Panna. Korábban ugyanis jellemzően csak a nagyobb iskolai szünetek alatt osztottak élelmiszercsomagot, hiszen ilyenkor nem elérhető az iskolai étkezés a gyerekeknek. Ehhez képest 2020-ban öt-hat osztásuk volt.

A tanoda munkatársa szerint ez az időszak bebizonyította, hogy a koronavírus-járvány is azokat érintette a legsúlyosabban, akik eddig is nagyon nehéz körülmények között éltek, ráadásul ők kapták a legkevesebb segítséget.

Olyan családokról és gyerekekről beszélünk, akiket az ellátórendszer már nem ér el. A tanoda – mint kapaszkodó – nélkül leszakadnak, lemaradnak az oktatásban, hátrányt szenvednek az egészségügyben, anyagilag és szociálisan is

– mondja. Mindezt egy példával érzékelteti: egy család tavasszal a járvány előtt néhány nappal jelentkezett a tanodában, majd jött a digitális oktatás, és kiderült, hogy náluk nemhogy internet, de víz sincs. Így megugorhatatlan feladat az online tanulás.

A Melisszáékhoz hasonló családoknál viszont egyértelműen látható a fejlődés, teszi hozzá Panna, vagyis a tavaszi tapasztalatokkal felvértezve ma már nem akkora „mumus” a jelenléti oktatás hiánya. Bejáratottá váltak a módszerek, tudják, mit jelent, ha Zoomon tartanak órát. Ami nehezebb, az a motiválás, hiszen épp a közösségben és a személyes jelenlétben van a tanoda ereje.

Az elmúlt hónapok alatt a tanoda munkatársai, a gyerekek és a szülők is alaposan elfáradtak, szeretnének már túl lenni ezen az időszakon.

„A legnehezebb helyzetbe azok kerültek, akik hónapokkal ezelőtt elveszítették a munkájukat, és azóta sem találtak újat. Vagy azok a családok, ahol a körülmények hatására előjöttek olyan problémák, amelyek eddig nem voltak a felszínen. Van olyan édesanya, akinek a gyerekekkel együtt kellett menekülnie a férjétől”, jelzi Panna.

Ugyanakkor érezhető, hogy olyan gyerekeknél, akikkel évek óta foglalkoznak, bizalom és kötődés alakul ki, ez pedig megkönnyíti a mostani helyzetet is.  Mint megjegyzi:

Nincs más, ami a felszínen tartaná őket, mint ez.

A tanoda célja, hogy a gyerekek megtalálják a saját útjukat úgy, hogy azért ők maguk is tesznek. Ez nem csak egy jól hangzó szlogen, de valóban szem előtt tartják a mindennapokban. Vallják, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek felzárkózása már csak azért is rendkívül fontos, mert a gazdaság is sokkal jobban jár azzal, ha adófizető állampolgár válik belőlük.

Minden növendéknek igyekeznek megmutatni, hova juthatnak el, ha tanulnak. A tanoda munkatársai igyekeznek olyan motiváló légkört teremteni, olyan inspiráló programokat szervezni, amelyek által akár csak néhány pillanatig azt érezhetik, hogy fontos megtalálniuk a saját érdeklődési körüknek megfelelő utat.

A tanulással töltött évek után gyakran visszamennek az egykori növendékek a csepeli tanodába, vagy azért, mert a középiskolában elakadtak valamiben és segítséget kérnek, vagy az iskolai közösségi szolgálat keretében segíteni a kisebbeknek. Ilyenkor pedig rácsodálkoznak, hogy „aha, innen indultam én is”.

Source: 24 teszt