Három fogalom, ami meghatározza a világot 2019-ben

Ritkán van olyan, hogy egészen konkrét fogalmakkal meg lehet határozni a világpolitika nagy kérdéseit. Erre még kevesebbnek tűnik az esély 2018 és 2019 fordulóján, mivel az ide vezető három év turbulensebb volt, mint a világpolitika korábbi pár évtizede.

Két dolog látszik egyértelműen. Vannak olyan változások, amelyek mindenképp reakciót igényelnek majd, akár tudatosan, akár organikusan. Emellett pedig már most sejthető, hogy olyan változások jönnek, amelyek átalakítják majd a politikai életet, csak az a kérdés, milyen irányba.

Igazság

A 2016 és 2018 közötti időszak egyik legfontosabb fejleménye a hazugság rendszerszintű megjelenése volt. Ez nem csak az újságokra igaz, bár kétségtelen, hogy ez az egyik leginkább fertőzött terület. A fake news úgy tarolta le a világot, ahogy soha korábban, és többek szerint aktívan befolyásolta a választásokat az Egyesült Államoktól Magyarországig.

Ezzel az állítással egyébként lehet vitatkozni, mindkét ország választásaiban vannak olyan háttérelemek is, amelyek a kamuhírek terjedése nélkül is az adott irányba dönthették őket, de a kamuhírek megjelenése mindkét oldalon a nyertest erősítette.

Ezeknek az intézményesített hazugságoknak szinte korlátlan lehetőséget ad a jelenleg kezelhetetlennek tűnő (főleg, hogy még a szándék sincs meg hozzá) információtechnikai fejlődés, amit elsősorban a Youtube és a Facebook szimbolizál. Politikailag befolyásolt hírek már a Pulitzer-féle sárga újságírásnál is léteztek, ez az újságterjesztés gyökereiben van benne.

De ilyen szintű és mennyiségű nyílt hazugságot valószínűleg még soha nem látott az emberiség.

És erre a politika is ráébredt. Itt is elég csak az Egyesült Államokat és Magyarországot megnézni. Donald Trumppal már az elnökjelölti kampánya kezdetén sem tudott mit kezdeni az a média, amely saját magát negyedik hatalmi ágként kezelte Amerikában. Trump arcátlan hazugságai azóta is folyamatosan ezen a szinten mozognak, és egyelőre reprodukálhatatlannak is tűnik, hiszen senki nem képes ugyanígy utánacsinálni. Az Egyesült Államok elnökét egyszerűen nem lehet zavarba hozni azzal, hogy szembesítik a hazugságaival, hiszen mintha ő maga is elhinné azt, amit az adott pillanatban mond.

Ennek egy komoly következménye biztosan lesz. Hiába zajlik egyszerre tucatnyi per az elnök ellen, ezeknek valószínűleg nem lemondás lesz az eredménye, mint mondjuk Richard Nixon esetében. A Watergate-botrány is lassan ért be, Nixon a botrány kirobbanása és a lemondás között még megnyert egy választást, de abban, hogy végül le kellett mondania, nagy szerepet játszott az, hogy a média a republikánusok számára is érthetően és objektíven számolt be a hírekről. Ez most nem létezik, teljesen más valóságokban élnek a politika különböző oldalain álló szavazók, a republikánusok pedig sokszor nem is tudnak arról, hogy valójában mi történik a republikánus elnök körül.

Magyarországon ehhez hasonló a helyzet, de itt a kormányt vezetők nyilvánvaló hazugságainak terjesztésére komplett médiagépezet épült rá. Ennek az azonosítását szerencsére megkönnyíti az, hogy (valószínűleg a kormányközeli médiatermékek rossz teljesítménye miatt) majdnem 500 fideszes médiumot vontak egyetlen alapítványon belülre. Ám ettől még ez a gépezet csak összpontosítottabb és hatékonyabb lett.

A magyar kormányt nagyon régen nem kényszerítette rá senki, hogy ne kizárólag hazugságokból álló reakciókat adjon a valódi történésekre. Évek óta először a rabszolgatörvénnyel kapcsolatban történik ilyen, és azt is láthatjuk, hogy a Fidesz agytrösztjei elszoktak attól, hogy gyors, rugalmas és okos válaszokat adjanak valódi kihívásokra.

Miközben Soros György állandó emlegetése a kormányoldalról teljesen nyilvánvaló hazugság, a választási siker mintha legitimálta volna ezt a technikát, annak ellenére is, hogy egyáltalán nem írható csak a kommunikációs gépezet számlájára a siker. A kérdés az, hogy ezt az alternatív valóságot meddig tudja fenntartani a kormánymédia, lesz-e olyan, hogy a valóság átüti a rendszer hazugságokból épült falait. Rádöbben-e, mondjuk, a nagymama, hogy az unokájának nem Soros György ad utasításokat, amikor kimegy tüntetni?

Válság

A igazsággal kapcsolatos részek igazából nagyban múlnak azon, hogy mi történik majd a gazdasággal a jövőben. Ez azért is fontos, mert nagyon ritka a emberiság történelmének dokumentált részében az annyira hosszú, folyamatos gazdasági növekedés, mint amilyet most átélünk.

2019 közepén meg fog dőlni egy nagyon fontos rekord. Körülbelül fél év, és ha tovább növekedik az Egyesült Államok gazdasága, akkor az elmúlt száz év leghosszabb folyamatos növekedését fogja bemutatni, 140 egymást követő hónapnyi progresszióval. Ilyen legutóbb a kilencvenes években volt, amikor végül a dotcom-válság rázta meg a tőzsdéket.

A növekedési pálya az Egyesült Államokban 2009 közepén kezdődött, ez Európába a szuverén adósságválság miatt lassabban jutott el, az viszont egyértelmű, hogy se Donald Trumpnak, se Orbán Viktornak nem kellett eddig rossz gazdasági körülmények között kormányoznia.

Trump elmúlt két évében folyamatosan csökkent a munkanélküliség és nőtt a gazdaság, amit az elnök természetesen szeret a saját teljesítményeként felmutatni. Ez valószínűleg nem igaz, bár a gazdagoknak adott hatalmas adókedvezmények valamit azért valóban dobhattak a növekedésen, de mint minden esetben, most is kihatnak a jelenlegi vezetésre az előző elnök gazdasági döntései.

Trump gyakorlatilag pont az ellenkező helyzetbe került, mint az előző republikánus elnök, George W. Bush, akinek az elnöksége a modern Amerika legnagyobb terrortámadásával kezdődött és a modern Amerika legnagyobb gazdasági válságával végződött. A jelenlegi gazdasági környezetben más republikánus politikusok számára szinte biztos lenne a második elnöki ciklus, és bár erre Trump is esélyes, a népszerűsége sokkal alacsonyabban van, mint amit a gazdaság helyzete indokolna.

Ugyanez igaz a Fideszre is. Az előző szocialista kormányok kifejezetten rossz anticiklikus gazdaságpolitikája miatt pont akkora sikerült rettenetesen eladósodnia az országnak, mire elért Magyarországig a válság. Ekkor viszont már nem tudtuk megoldani azt, hogy állami hitelekből próbáljuk kinőni a válságot, külső segítségre volt szükség. Mivel a Gyurcsány Ferenc vezette MSZP az őszödi összeomlás után is ragaszkodott a hatalomhoz, nem következett előrehozott választás, így a gazdasági problémák jelentős részével a Bajnai-kormánynak kellett megküzdenie.

Ebből a magyar társadalom annyit érzékelt, hogy amíg a szocialisták idején rossz volt a gazdaság helyzete, és folyamatos megszorításokról beszéltünk, addig a Fidesz alatt végig nőttek a reálbérek és csökkent a munkanélküliség, amit csak kisebb részben okoztak a Bajnai-kormány megszorításai, nagyobb részben a külső környezet. Ehhez társultak még a Fidesz-kormány szerencsés, és esetenként bátor, gazdasági döntései, mint a devizahitelek tökéletes időben véghezvitt forintosítása, és a szektorális különadók.

De az a helyzet, hogy hiába kormányzott a Fidesz nyolc éven keresztül kivételes gazdasági helyzetben, nem biztos, hogy a magyar gazdaság olyan helyzetben van, hogy ne viselje meg egy újabb válság, hiszen hiába növekedtünk éveken keresztül, ha sokkal lassabban történt ez, mint a szomszédoknál. Válság márpedig lesz, erre több híradás szerint még a Fideszben is számítanak, hiszen a gazdaság alapvetően ciklikus. Az persze valószínűtlen, hogy akkora válság legyen, mint 2008-ban, ennek az emléke ugyanis még mindig hatással van a piacokra és a kormányzati döntéshozókra.

Sokan már 2018 közepén elkezdték találgatni, hogy honnan jön majd a következő gazdasági válság. Szóba került a brexit, az új olasz kormány gazdaságpolitikája, de Törökország fejlődő piacokra nagyon jellemző válsága is. Az biztos, hogy egyetlen növekedési ciklus sem tart örökké, hiszen ezért hívják ciklusnak.

A Fidesznek pedig egyszer meg kell mutatnia, hogy gazdasági válsághelyzetben is tud-e úgy kormányozni, mint amikor pénzbőség van. Mert ez a pénzbőség lassan elapadhat. A Magyarországra kerülő uniós támogatások aránya körülbelül pont akkora részt tesz ki a GDP-ből, mint amennyivel a magyar gazdaság jelenleg évente növekszik. A következő uniós költségvetési ciklusban ezeknek a támogatásoknak a negyedét eleve elveszíti Magyarország, de ha a kifizetéseket a jogállamisággal kapcsolatos elvárásokhoz kötik (valamennyi esély erre is van), akkor még nehezebb helyzetben leszünk. A magyar államadósságot a Fidesznek nem sikerült levinnie oda, ahonnan a szocialisták elkezdtek eladósodni, de valamennyire átstrukturálni igen, mert kevesebb a külső adósságunk, mint korábban volt, márpedig egy nagy világválság esetén ez lehet az egyik kritikus pont.

De a magyar gazdaság így is komoly munkaerő-hiánnyal küzd, ami a nyilvánvaló pozitívumok mellett azért negatívumokkal is jár. Kevesebben veszthetik el az állásukat, ha komoly gazdasági visszaesés jön, de kevesebb kisvállalkozás lesz képes ilyen bérszintekkel tovább működni. Lehet, hogy ennek a vége az lesz, hogy a magyarok konfliktus nélkül elfogadják, hogy a munkaerő költsége miatt már ezer forintba kerül a kávé a legtöbb helyen, de erre kevés esély van.

Jólét

2018 végére a globális gazdaság jobb állapotban van, mint az emberi történelem során bármikor. Kevesebb a szegény, az éhező, a beteg, mint valaha, és sokkal többen élnek jól, mint a modern emberi történelem során bármikor. Az emberi civilizáció hatalmas lépéseket tett előre, ha választani kellene, hogy mikor volt érdemes a Földön élni, akkor szinte biztos, hogy 2018 nyerne.

De ennek a jólétnek vannak korlátai is, amelyeket remekül láthatunk a populista politikusok népszerűségének növekedésén, vagy mondjuk a brexiten. Ez jellemzően nyugati betegségnek tűnik, de 2019 egyik fontos kérdése lesz, hogy történik-e olyan válság, amelyik újrarendezi a modern civilizáció prioritásait, vagy tényleg szándékosan leromboljuk azt a civilizációt, amely ezt a jólétet lehetővé tette.

A migráció, a nyílt kereskedelem, a nyitott határok, a globális cégek szabályozása mind olyan dolgok, amelyekben rengeteg hiba van, és amelyeket nem feltétlenül szabályoz megfelelően a társadalom. A migrációval kapcsolatban szinte senki nem tudott olyan, egyértelmű döntés hozni, amely túlmutatna az eseti politikai problémák kezelésén.

Senki nem rendezte le azt a párbeszédet, hogy kell-e migráció, ha igen, milyen migráció kell, milyen szabályok szerint és milyen haszonnal fog végbemenni. Hasonló történik a nyitott határokkal és a globális, vámmentes kereskedelemmel is. 2018-ban falak épültek és vámokkal indítottak háborúkat, miközben pont ezeknek az eltörlése juttatta el az emberi civilizációt arra a szintre, ahol most tartunk. A következő év egyik legfontosabb kérdése az lesz:

hajlandó-e a Nyugat jó dolgában elpusztítani saját magát?

Source: 24 teszt