Így ért véget az 1000 éves „magyar–szlovák házasság”

Az 1918. október 28-ai prágai forradalom legfontosabb, legérdekesebb és legmegdöbbentőbb sajátossága, hogy a spontán módon fellázadt prágai tömeg élén harmad vonalbeli cseh és szlovák politikusok vitték sikerre a csehszlovák állam megalapításának ügyét.

A történetírás – legyen az cseh, angolszász vagy magyar – Csehszlovákia alapító atyáiként „a nagy triászt”, azaz Tomáš Garrigue Masarykot, Edvard Benešt és Milan Rastislav Štefánikot nevezi meg. Őket tekintjük az 1918 őszi csehszlovák politikusok első vonalának. Csakhogy 1918 októberében mindhárman a csehszlovák emigráció vezetőiként külföldön tevékenykedtek, így nem állhattak a prágai események élére.

Véleményünk szerint a második és harmadik vonalat a világháború éveit otthon, azaz Prágában maradt cseh politikusok képezik, akik a háború előrehaladtával egyre inkább radikalizálódtak, a Monarchia iránti lojalitástól eljutottak a Wilson-féle nemzeti önrendelkezési elv hirdetéséig, e törekvéseik jegyében megalakították a Nemzeti Bizottságot.

Az osztrákok tudtával

Beneš 1918. október 17-én Svájcon át üzenetet küldött a prágaiaknak, melyben kérte, hogy a Nemzeti Bizottság küldöttsége a csehszlovák emigrációval történő egyeztetés miatt a lehető leghamarabb utazzék Genfbe. František Staněk és Vlastimil Tusař – cseh képviselők a Birodalmi Tanácsban – a bécsi külügyminisztériumtól 20 fő számra kértek útlevelet. A minisztérium – bár tudott az utazás igazi céljáról – 14 napon belül kiadta az útleveleket. Így a Csehszlovák Nemzeti Bizottság küldöttsége – Karel Kramař, Václac Klofáč, František Staněk, Antonín Kalina, Gustav Habram, Přemysl Sámal, Jaroslav Preiss, Karel Svoboda – az osztrák hatóságok tudtával és engedélyével külön kupéban, gyorsvonattal indult október 25-én Bécsből Svájcba.

A delegáció október 28-a és 30-a között a Beau Rivage Szállóban tárgyalt Benešsel. Ezeket a politikusokat, akik Svájcban az otthoniak nevében tárgyaltak, tekintjük a második vonalnak. Azokat a politikusokat, akik nem utaztak el Genfbe, Prágában maradtak, tekintjük a harmadik vonal tagjainak. Az alábbi öt politikusról van szó: Alois Rašín, Antonín Švehla, František Soukup, Jiří Stříbrný, Vavro Šrobár.

Nézzük meg, hogy ezen öt politikus hogyan járult hozzá október 28-án a csehszlovák állam megszületéséhez!

Prága piros-kékbe borult

Az október 28-i prágai államfordulat elindulásához Andrássy Gyulának, az Osztrák–Magyar Monarchia utolsó külügyminiszterének az előző napon az Egyesült Államok kormányához intézett jegyzéke adta meg a végső lökést. Ebben Andrássy közölte az amerikai kormánnyal, hogy az osztrák–magyar kormány fenntartás nélkül elfogadja Wilson feltételeit, kérte a fegyverszünet azonnali megkötését és a béketárgyalások megindítását a különbékéről.

Miután a Nemzeti Bizottság Prágában maradt tagjai értesültek Andrássy kapitulációjáról, október 28-án reggel 9 órakor rövid elnökségi ülést tartottak az agrárpárti Antonín Švehla lakásán. Úgy határoztak, hogy megkezdik az államfordulat végrehajtását. Ennek első lépéseként az elnökség néhány tagja megjelent a Vencel-téren található Háborús Gabonaforgalmi Intézetben, és az ott dolgozókat feleskette az új államra. Ezzel a közélelmezés irányítása a Nemzeti Bizottság kezébe került.

Eközben az utcára egyre nagyobb létszámban kivonuló cseh lakosság leszaggatta a középületekről a sárga császári lobogót, illetve leverte a császári sast. A sárga zászlókat több esetben „vízbe fullasztották”, azaz a Moldva vízébe dobták.

Elkezdték leverni, átmázolni a német nyelvű feliratokat. Az eltüntetett sárga zászlók helyett kitűzték a nemzeti színű lobogókat: Prága rövid idő alatt piros-kékbe borult.

A szabadságot ünnepelték

Délelőtt 11 órakor a Nemzeti Bizottság elnöksége az Obecni dum – azaz a Városháza – épületében újból ülésezett, elhatározták, hogy újabb konkrét lépéseket fognak tenni annak érdekében, hogy magukhoz ragadják az ország igazgatását. Ezen döntés végrehajtása érdekében az elnökségből négy tag – Rašín, Antonín Švehla, František Soukup, Jiří Stříbrný – gépkocsival a helytartóságra hajtatott, de mivel a helytartó éppen Bécsben tájékozódott az aktuális katonai és politikai helyzetről, így csupán helyettesével tudták közölni, hogy átveszik a közigazgatást. Visszafelé jövet megálltak a tartománygyűlés épületénél, és ugyanezen bejelentést megismételték az ott lévő birodalompárti cseh arisztokrata politikusok előtt is.

Eközben a tömeg az Óváros téren gyülekezett, lerótták kegyeletüket azon 27 Habsburg-ellenes felkelő előtt, akiket a fehérhegyi vereség után, 1621. június 21-én a Habsburg uralkodó kegyetlenül kivégeztetett. Innen vonultak át a Vencel térre, ahol 13 óra körül hatalmas ünneplés kezdődött.  Jiří Stříbrný egy gépkocsi ülésére felállva szónoklatot intézett a néphez, melyben kijelentette,

… a szabad és önálló csehszlovák állam valóság. Háromszáz év után újra szabadok vagyunk.

Utána František Soukup emelkedett szólásra, és tájékoztatta a hallgatóságot a helytartóságon és a tartományi gyűlés épületében lezajlott látogatás részleteiről. A tömeg a csehszlovák államot éltette, majd egy katonazenekar eljátszotta a Kde domov muj? („Hol a hazám?”) című cseh nemzeti himnuszt.

A Nemzeti Bizottság elnökségének utasítására kora délután fúvószenekarok járták a várost, és ünnepi zenét szolgáltattak. Eközben a Sokol és a Munkás Tornaegylet tagjai a közbiztonság felett őrködtek.

Csehszlovák állam

A Prága belső rendjéért felelős magyar zászlóalj – ez a 37. magyar ezredhez tartozott –, bár kivezényelték az Óváros térre, nem lépett fel az ünneplő tömeg ellen, előbb visszavonult laktanyájába, majd visszaindult Magyarországra. Így nem maradt a városban olyan Habsburg-hű fegyveres erő, mely felléphetett volna a forradalom ellen.

Miután 16 óra körül a magyar zászlóalj elvonult az Óváros térről, František Soukup szólt az ott összegyűlt tömeghez. Bejelentette, hogy 300 év után megszületett a csehszlovák nemzet önálló állama. Beszédében felhívta a figyelmet a Városháza erkélye alatt látható táblára, amelyen a fehérgyhegyi vereség után kivégzett vértanúk nevei olvashatók.

Kora este Prága utcáin lampionos felvonulásra került sor, a felvonulók Masarykot – aki ekkor éppen hazatérőben volt Amerikából – és Wilsont éltették. Azok a prágaiak, akik befértek a Nemzeti Színházba, az Eladott menyasszony című operát tekintették meg, de valójában ott is az ünnepelésről szólt a történet. A Nemzeti Bizottság több tagja a helytartói páholyból nézte végig az előadást, melynek szüneteiben több lelkesítő szónoklatra is sor került.

Este 10 órakor a Nemzeti Bizottság tagjai összegyűltek az Obecni dum Grégr-termében, ahol két fontos aktusra került sor. Egyrészt kibocsátották a csehszlovák néphez intézett proklamációjukat, mely az alábbi mondatokkal kezdődött:

Csehszlovákok! Évszázados álmotok valósággá vált. A mai napon a csehszlovák állam belépett a világ független, liberális, kulturált országainak sorába. A Nemzeti Bizottság, az egész csehszlovák nép általi bizalommal felruházva, egyetlen törvényes és felelős szereplőként saját kezébe vette az államhatalmat.

A gyakorlatban is átvették a hatalmat

Másrészt elfogadták az ún. Első Törvényt, amely kijelentette, hogy „Létrejött az önálló csehszlovák állam”. A törvény másik fontos rendelkezése pedig az volt, hogy rögzítette: „A nemzet egyértelmű akaratának szerve és úgyszintén az állami szuverenitás megvalósítója a Nemzeti Bizottság.”

Mint a fentiekből látható, az október 28-i prágai forradalom egyértelmű nyertese a Nemzeti Bizottság volt, amely egy nap alatt megszerezte a hatalmat, ráadásul a nap végén törvényben szentesítette is azt. Másnap – október 29-én – nagy lendülettel kezdtek hozzá a hatalom gyakorlásához. Ennek során internálták a Bécsből aznap visszatérő Max Coudenhove helytartót, átvették a rendőrség vezetését, hozzákezdtek az önálló külpolitika megteremtéséhez. Ennek első aktusaként a prágai svájci főkonzul október 30-án tisztelgő látogatást tett a Nemzeti Bizottság előtt.

Összefoglalva, az október 28-i forradalom eredményeképpen megszületett a csehszlovák állam, amely azonnal hozzákezdett az önálló állami létből fakadó feladatainak ellátásához. Másnap, október 29-én hivatalosan átvették a rendőrség irányítását, és hozzákezdtek az önálló külügyi apparátus megszervezéséhez.

Turócszentmárton, 1918. október 30.

Matúš Dula, a Szlovák Nemzeti Párt elnöke 1918. október 30-ára nyilvános politikai nagygyűlés hívott össze Turócszentmártonban. Ezen a gyűlésen a Szlovák Nemzeti Párt tagjai mellett részt vettek a Szlovák Néppárt, valamint a Szlovák Szociáldemokrata Párt képviselői is. A gyűlés helyszínén, a Tatra-Bank Nagytermében 200 főt számoltak össze. Ezek közül hivatalosan 103 küldött írta alá a jelenléti ívet.

Foglalkozásuk szerint 15 ügyvéd, 14 evangélikus lelkész, 9 katolikus pap, 7 gyáros és iparos, 6 kereskedő, 15 magántisztviselő, 4 földbirtokos, 7 földműves, 7 főiskolai hallgató, 5 bankigazgató, 4 munkás, 4 orvos, 3 magánzó, 3 építész, 3 tanító és 1 patikus-segéd volt.

Amikor a gyűlés megkezdődött, a küldöttek még nem tudták, hogy október 28-án este Prágában kikiáltották a csehszlovák államot. A küldöttek megválasztották a 76 tagból álló Szlovák Nemzeti Tanácsot, illetve annak 20 tagból álló Végrehajtó Bizottságát. Majd hosszas vita után elfogadták a Deklarációt, amely egy nagyon hosszú bevezetéssel kezdődött. A legfontosabb mondat így hangzott:

… a Magyarország határain belül lakó cseh-szlovák nemzet nevében egyedül [a Szlovák Nemzeti Tanács] jogosult nyilatkozni és cselekedni. Nem jogosult erre a magyar kormány, amely egész évtizedeken át nem ismert komolyabb feladatot, mint elnyomni mindazt, ami szlovák, nem állított fel és nem engedélyezett nemzetünknek egyetlen iskolát sem, nem engedte meg, hogy a szlovák emberek a közigazgatásba és a hivatalokba jussanak, középkori feudális rendszerével és politikájával anyagilag tönkretette és kizsákmányolta népünket…

Ezen kemény bevezető utolsó mondatában leszögezték, hogy a szlovák nemzet nevében egyedül a Szlovák Nemzeti Tanács jogosult nyilatkozni. Majd így folytatták a deklarációt: „A Magyarországon honos cseh-szlovák nemzet Nemzeti Tanácsa kinyilvánítja:

1. A szlovák nemzet nyelvi és kulturális-történelmi szempontból is az egységes csehszlovák nemzet része. Minden kulturális harcban, amelyet a cseh nemzet vívott, és amely őt ismertté tette az egész világon, részt vett a szlovákság is.
2. Ezen cseh-szlovák nemzet számára mi is követeljük a teljes függetlenségen alapuló korlátlan önrendelkezési jogot.
3. Követeljük az azonnali békekötést, éspedig az egyetemes keresztény elvek alapján, hogy olyan béke jöjjön létre, amely nemzetközi jogi biztosítékokkal lehetetlenné teszi az újabb háborút és a további fegyverkezést. Meg vagyunk győződve, hogy a mi törekvő és tehetséges szlovák népünk, amely a hallatlan elnyomás ellenére a nemzeti kultúra oly fokára emelkedett, nem lesz kizárva a béke áldásából és a népek szövetségéből, hanem módja lesz arra, hogy saját jellege szerint fejlődhessék, és erejéhez mérten hozzájárulhasson az emberiség egyetemes fejlődéséhez.”

 

A deklaráció eredetileg nem három, hanem négy pontból állt, a 4. pont szövege így hangzott: „A szlovák kérdés megoldását a békekonferenciától várjuk, amely dönteni fog nemzetünk sorsáról. Ezért követeljük, hogy a cseh-szlovák nemzet magyarországi ága is képviseltetve legyen az elkövetkező békekongresszuson.”

A négy pontból álló deklaráció elfogadása után a küldöttek egy jelentős része hazaindult. De este Budapestről megérkezett Turócszentmártonba az egyik legbefolyásosabb szlovák politikus, Milán Hodža, s közölte a hírt: a csehszlovák államot Prágában kikiáltották. Másnap reggel azon küldöttek, akik ekkor még Turócszentmártonban tartózkodtak, újra összeültek, és Hodža kérésére két helyen módosították a deklaráció szövegét.

Egyrészt teljesen kihagyták belőle a 4. pontot, másrészt a 2. ponthoz egy kiegészítést fűztek, mely így hangzott:

Ennek az elvnek [a nemzeti önrendelkezési elvnek] az alapján egyetértünk azzal az újonnan kialakult nemzetközi jogi helyzettel, amelyet Wilson elnök 1918. október 18-án fogalmazott meg és az osztrák–magyar külügyminiszter 1918. október 27-én ismert el.

A 4. cikkely elhagyása érthető, Hodža gondolatmenete az alábbi volt: október 28-án Prágában kikiáltottak a csehszlovák államot, melyhez a szlovákok Turócszentmártonban csatlakoztak, így logikus, hogy szlovák érdekeket az csehszlovák kormány képviselje a békekonferencián.

A 2. pont kiegészítésének megértése azonban sokkal nehezebb. A szlovák történészek túlnyomó része arra az álláspontra helyezkedik, hogy a szlovák politikusok Andrássy október 27-i jegyzékét úgy értelmezték, hogy a magyar politikus elfogadta a cseh-szlovákok (és jugoszlávok) önrendelkezési jogát. Ebből pedig logikusan következik, hogy a szlovákok Turócszentmártonban kimondhatták azon államjogi kapcsolat végét, melyet ezer éves „magyar–szlovák házasságnak” neveztek.

A módosított Deklarációt háromtagú szlovák küldöttség – Ivan Dérer, Fedor Houdek, Jozef Hanzilík – vitte el Prágába, ahol beterjesztették a Nemzeti Bizottság elé. Ezzel hivatalosan is kezdetét vette a szlovák–cseh házasság.

Gulyás László teljes cikke – benne a Kárpátalja 1919-es csatlakozásához vezető állomásokkal – a magyar nyelvű BBC History magazin legújabb, 2018. októberi számában olvasható.

Illusztráció: Wikipedia

Source: 24 teszt