Koronavírus: ezek most a legfontosabb kérdések
A koronavírussal kapcsolatos legsürgetőbb kérdésekről posztolt Facebook-oldalán Dr. Kemenesi Gábor virológus, a PTE Szentágothai János Kutatóközpont munkatársa, a Koronavírus Kutató Akciócsoport tagja.
Mitől lesz egy megbetegedés enyhe és mitől súlyos? Milyen mértékű, és meddig tart az immunitás? Milyen irányban változik a vírus, ahogy egyre jobban „szokja” az embert? Mi a vírus eredete?
Enyhe és súlyos
Számos kutatólabor dolgozik világszerte, hogy az alapvető, már megfigyelt, korral és krónikus megbetegedésekkel összefüggő kockázati osztályozáson túl, vajon mi határozza meg egyénről-egyénre a betegség enyhébb vagy súlyosabb lefolyását.
A választ az olyan kivételek adhatják meg, mint például esetenként egy fiatal erős szervezet miért viseli súlyosan a megbetegedést.
Amennyiben a humán genom szekvenciaelemzésével összefüggést lehet felfedezni valamely gének vagy génvariánsok jelenlétével/hiányával és a betegség kimenetelével összefüggésben, később megállapítható azon emberek csoportja, akik az alapvető kockázati csoportosításon túl is veszélyeztetettek.
Néhány ilyen tanulmány már azonosított bizonyos emberi géneket, ám a végső tudományos evidenciáig még számos vizsgálatot el kell végezni. Érdekesség, hogy az USA epidemiológiai körképe szerint az ottani etnikumok közül az afroamerikaiak, az indián őslakosok és a hispano-amerikaiak kórházba kerülési aránya ötszörös – ennek hátterében egyelőre ismeretlen tényezők állnak.
Az immunitás
Ami eddig kiderült, az főként azzal a fajta immunitással kapcsolatos főként, melyben a fertőzés hatására termelődő antitestek vesznek részt. Ismerősek lehetnek az általam is sokat kritizált gyorstesztekről (IgG és IgM), de ezen antitestek kimutatására jó más, úgynevezett szerológiai tesztek is (pl: ELISA) – írja a kutató.
Ezek új koronavírus esetében a fertőzés későbbi szakaszában jelennek meg, így akut fertőzés diagnózisára nem jók, illetve az is jól látszik, hogy pár hét után elkezdenek „kikopni” a vérből. Súlyosabb fertőzésnél nagyobb mennyiségben termelődnek, ez a SARS járványnál is megfigyelhető volt.
Reményt keltő azonban, hogy az antitestes immunitáson túl léteznek más mechanizmusok is a rendkívül komplex immunrendszerünk arzenáljában.
Ilyen az úgynevezett T-sejtes immunitás, amely nagyon leegyszerűsítve jól jöhet a következő fertőzés abszolút túlélésében, gyors legyűrésében. Kiderült továbbá, hogy ez a bizonyos T-sejtes immunitás tovább is tart, mint az antitestes, illetve más koronavírusok által kiváltott ilyen immunmemória, részlegesen ugyan de reagál a SARS-2 fertőzésre is.
A vírus változása és eredete
A mutációkkal kapcsolatban több szó esik „jobban terjedő” vagy „agresszívebb” törzsekről, sokszor egy bizonyos D614G mutációról (a két betű jelöli az aminosavcsere jellegét, a szám pedig a pontos pozíciót a tüskefehérje génjében).
Való igaz, hogy ezt a mutációt hordozó vírus lett a nagyobb földrajzi elterjedésű, ugyanakkor valódi, gyakorlati szempontú terjedési képességnövekedése nem bizonyított, egyelőre csupán laboratóriumi kísérletek állnak rendelkezésre.
Ugyanakkor minél több embert fertőz a vírus, annál inkább várható az úgynevezett adaptációja (hozzászokása) az emberhez. Fontos megjegyezni, hogy átlagember számára az alapvető védekezési eljárásokon, a járvány alapvető természetén ezek a tudomány által felismert, széleskörűen elterjedt mutációk nem változtatnak. A jövőben érdemes odafigyelni erre olyan formán, hogy ne értékeljük túl az efféle híreket.
A vírus eredete máig sem ismert. Evolúciós őse, legközelebbi ismert rokona ázsiai patkósorrú-denevérekben található, de az az állatcsoport melyről ez a vírus az emberre került nem ismert. Ez járványtani szempontból fenntartja egy újabb „kitörés” lehetőségét, amennyiben az ismeretlen állati forrásról újra emberi populációra jutna a vírus.
Amennyiben ismertté válna a pontos forrás, ez az eshetőség kizárhatóvá, de legalább redukálhatóvá válna.
Source: 24 teszt
