Május 1.: Ezoterikus sztálinizmus, kolbász és négerveszély

Az európai emberek ellustultak. Előbb költöztetnének be egy négert vagy egy arabot, mint hogy szülnének egy gyereket

– közölte Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke úgy 107 kommunista hívével reggel 10 órakor a Kodály köröndön.

A május elsejei majális innentől olyan volt, mint egy LSD-trip: színes, szürreális, nehezen hihető és néha kicsit riasztó. És nem volt benne túl sok politika.

Szóval a Munkáspárt komolyan vette a dolgozók ünnepét, és a pártelnök mondott egy beszédet a vörösingeseknek, amelyből kiderült, hogy a migránsok és a kapitalizmus a két legnagyobb veszély az elvtársakra nézve. Thürmer kicsit szomorkodott, hogy nem jutott be a Munkáspárt a parlamentbe (elég messze volt tőle: 0,28 százalékot ért el), de azt mondta, az emberek „a biztonságra, a stabilitásra, az ország egyenletes fejlődésére szavaztak”, azaz a Fideszre. Innentől mondja azt bárki, hogy a Munkáspárt ellenzéki párt.

Menjenek már innen a francba! Mindig ez a tüntetés! Ilyen jó dolguk soha nem volt

– morgolódott egy polgári küllemű nő, miközben áthúzta a tömegen a banyatankját. „Májusegy van, hölgyem!” – igazította útba egy munkáspárti drukker. Ennyiben maradtak. Aztán elindult a menet.

A sort vörös transporterek vezették, amelyek tetejéről megafonból üvöltöttek a kommunista dalok. Utána vörös molinó:

A NATO háborúba, az Unió nyomorba taszít! Független Magyarországot!

A molinó nyomában pedig a 107 kommunista.

De a Munkáspárt legalább megpróbálta. Mert mi hiányzott ezen a május elsején? Vegyük sorba:

• Gyurcsány Ferenc, aki az elmúlt években mindig beszédet tartott itt, meg sem jelent a Városligetben, pártja, a DK is csak alig, a XV. kerületben tartottak sajtótájékoztatót.
• MSZP-nagyszínpad. A jelenleg vezető nélküli szocialistáknak csak egy fórumsátorra futotta, ahol gyér érdeklődés mellett közpolitikai kérdésekről beszélgettek a párt politikusai.
• A Jobbik sem tartott semmilyen rendezvényt a Hajógyári-szigeten, pedig az utóbbi években ez hagyománnyá vált. Most elsősorban a pénzhiányra hivatkozva tekintettek el ettől.

Összességében az látszik, hogy bő három héttel a választási vereség után az ellenzéki pártok nem szívesen mennek az emberek közé.

A pártvezetők persze legfeljebb az újságíróknak hiányoztak, hogy írhassanak valamiről, mert a majálisozókat a legkevésbé sem érdekelte, hogy merre van Gyurcsány, vagy miért nincsenek szocialista beszédek. Az sokkal inkább, hogy drága a lángos, elég hosszú-e a kolbász, és mennyibe kerül egy menet a dodzsemen vagy a breakdance-en.

Jobb híjján visszanéztünk Thürmer Gyulához, aki tartott még egy beszédet. Egy elég hosszút, amiben úgy tűnt mindenre kitért, ami a fejében volt. Azt mondta például, hogy „az aranyos Kim Dzsong Unnak” azt tanácsolná, hogy ne egyezkedjen Dél-Koreával, mert Erich Honecker is egyezkedett az NSZK-val, aztán az lett a vége, hogy az NSZK bekebelezte a Német Demokratikus Köztársaságot.

A szomszédban a szakszervezetek majálisoztak, ahol nem sok minden történt, csak sörözgetés és kajálás. Valamint felsorakoztak a különféle furcsa szélbalos szervezetek standjai is, ahol Che Guevara és Marx-portrék árnyékában folytak a komoly ideológia viták.

Azt sikerült elcsípni, hogy egy szakállas férfi azt fejtegeti, hogy gyűlöli az anarchoszindikalistákat, mert „gusztustalan, sőt, undorító társaság”, illetve  egy zavart tekintetű ember megkérdezte tőlem, hogy érdekel-e az „ezoterikus sztálinizmus”.

Nem érdekelt annyira, főleg hogy közben egy másik ezoterikus sztálinista megsimogatta egy nő hóna alatt szorongatott yorkshire terrierjét, mire azt volt a válasz, hogy:

Ha még egyszer hozzáérsz a kutyámhoz, akkor eltöröm a kezed!

Source: 24 teszt