Nagyon szép beszédek voltak ám

A vendéglátók részéről Li Bihjom, az olimpiai szervezőbizottság elnöke köszöntötte a vendégeket, történelmi pillanatnak nevezte az olimpiát. 30 éve nem volt olimpia Koreában, 1988-ban volt a szöuli. 6500 sportoló és kísérője jött 92 országból. St. Moritzban vett részt először a koreai csapat téli olimpián, de akkor még káosz volt az országban a háború miatt. Beszélt a két sikertelen pályázatról és sok könnyről, majd a mostani diadalról.

Történelminek nevezte azt is, hogy a két Korea egy zászló alatt vonult be, hála a sport hatalmas erejének. A sport ugyanis legyőzi a vitákat és ellentéteket, az olimpia reményt ad a világnak, hogy elérhető a béke. Pierre de Coubertint idézi, miszerint az olimpián a részvétel a fontos, nem a győzelem. Minden ittlévőt győztesnek nevezett, majd kérte őket, írjanak új fejezetet a gyorsabban, magasabbra, erősebben történetben.

Thomas Bach, a NOB vezére is köszöntött mindenkit, kiemelve az ENSZ főtitkárát név szerint. Sok sallang után sokszorosan megköszönte Koreának a rendezést, kiemelve az önkénteseket. A sportolókat a fair play betartására és az olimpia tiszteletére kérte, na meg a szabályokéra. Ezzel elég finoman utalt az oroszokra, akiknak doppingügye beárnyékolja az olimpiát. Nagyon német beszédet mondott Bach, a szabály szót sokszor is használta.

Rátért ő is arra, mennyire fontos esemény volt, hogy a két Korea együtt vonult be. Mind támogatjuk a békét szerinte, valamint egységeseknek kell lenni, hogy erősebbek legyünk a megosztó erőknél. Felidézte, hogy két éve Rióban menekültekből álló csapat szerepelt, ami a NOB erős üzenete volt a világ felé. Most az egyesült koreai csapat volt az üzenet. „Tartsunk össze, Phjongcsang!” – kiáltott fel meghatottan, majd felkérte Mun Dzsein dél-koreai elnököt, hogy nyissa meg a játékokat.

Source: 24 teszt