Olvashatnak-e zsidó szülők mesét a gyerekeiknek egy antiszemita szerzőtől?

A zsidó karakterben van valami, ami gyűlöletet ébreszt az emberben, talán ez amiatt van, hogy a zsidókban nincs semmi nagyvonalúság a nem zsidókkal szemben.

Ezt a kilencvenes években elhunyt népszerű angol gyermekkönyvíró, a Charlie és a csokigyár szerzője, Roald Dahl nyilatkozta öregkorában. És ezt is: „vállalom, hogy Izrael-ellenes vagyok, és igen, antiszemita is lettem az utóbbi időben.”

Egy másik brit szerző, Neil Gaiman, aki történetesen zsidó, felmentette kollégáját antiszemitizmus ügyében, mégpedig azzal az indokkal, hogy Dahl főleg idősen hordott össze zagyvaságokat, amikor már kevéssé volt beszámítható. Gaiman szavai elegendőek voltak számomra, hogy nyugodt szívvel olvassak fel Dahlt a nagyobbik lányomnak hat-hétéves korában. Szenvedélyes előadásaimmal vele is megszeretettem a történeteket, amire egy szülő csak akkor képes, ha olyan könyvet tart a kezében, ami neki is tetszik. Kedvencünkön, a Hugó és a csodaszer című regényen többször is átrágtuk magunkat. A történetben egy kisfiú megmérgezi a gonosz nagymamáját, de Dahl még ezt a morbid sztorit is bájosan, a kicsik számára fogyaszthatóan tudta megírni.

Pár napja a Netflix jóvoltából újra téma lett Roald Dahl antiszemitizmusa. A streaming-szolgáltató ötszázmillió fontért felvásárolta Dahl hagyatékát, hogy a könyvekből egyedi univerzumot teremtsen animációs filmek és sorozatok megalkotásával. Cserébe Dahl családja és örökösei tavaly közleményben kértek elnézést felmenőjük sértő kijelentéseiért. A Netflix pluszban egy külön dokumentumfilmet ígért, amiben bemutatják az író antiszemita oldalát. A hír nyomán a Facebookon zsidó ismerőseim körében végeláthatatlan diskurzus alakult ki. Az egymásnak feszülés tétje, hogy tiltólistára helyezzék-e otthon Dahl könyveit, vagy nagyvonalúan eltekintsenek az író vállalhatatlan megjegyzéseitől. Akadt, aki a kukába hajította az addig szívének kedves műveket. Örök dilemma, hogy képesek vagyunk-e elválasztani az alkotót az alkotásától. Megkerestem néhány zsidó származású szülőt, akikről tudtam, hogy Dahl-rajongók. Az ő gondolataik másoknak is segíthetnek állást foglalni hasonlóan kényes ügyekben.

Nagylelkű, kegyetlen, provokatív és szélsőséges egy fazon

Első alanyom Réz Anna filozófus. A kétgyermekes anyukával egy belvárosi trattoriában találkoztam.

Miért szereted Dahlt?

Mert egyszerre vicces és morbid, ugyanakkor szeretetteljes. De leginkább azért mesélem a gyerekeimnek, mert Dahl tudja, hogy gyereknek lenni alapvetően borzalmas létállapot, az ember védtelen és kiszolgáltatott, a többi gyerek hatalmas faszkalap tud lenni, a felnőttek meg végképp. Dahl köteteiben csomó ilyen, a felnőttek igája meg a sors kegyetlensége alatt nyögő gyerek történetét találjuk, akik reménykednek, hogy találnak egy felnőttet, aki nem akkora barom, mint az összes többi, aztán hol találnak, hol nem. A gyerekek nagyon értékelik, ha nem próbálják eladni nekik, hogy annyira, de annyira jó dolguk van, meg azt, hogy a felnőttek mindig jók hozzájuk, mert egyik sem igaz.

Egy Dahl-könyvben az antiszemita Dahl egy barom felnőtt lenne?

Hogy Roald Dahl antiszemita, azt egy’83-as Literary Review-ba adott interjújára alapozzák. Sem előtte, sem utána nem nagyon mondott semmit a zsidókról. De vegyük csak végig az élettörténetét! Adott egy csávó, aki hároméves volt, amikor meghalt a nővére meg az apja, aztán kilencévesen bentlakásos iskolába küldték, vagyis valószínűleg nem sikerült túl vidámra a gyerekkora. Aztán – úgymond – first class repülőpilóta lett, konkrét háborús hős, aki náci gépeket lőtt le. Washingtonba küldték kémkedni, folyamatosan küldözgette Churchillnek a jelentéseket arról, hogy mit akar Franklin Delano Roosevelt. Aztán feleségül vett egy gyönyörű színésznőt, akivel együtt élt harminc évig, úgy, hogy a nő elég hamar agyvérzést kapott, és lényegében Dahl tanította újra járni, beszélni. Csak közben beleszeretett a nő legjobb barátnőjébe, akivel tizenegy évig volt viszonya. A feleségétől született öt gyereke, egyiküket babakorában elgázolta egy kocsi, amitől tartós szellemi és testi sérülései maradtak vissza. Dahl terveztetett neki egy szerkezetet, amivel tudott járni, mozogni, és amit utóbb több ezer gyereknél használt az orvostudomány. A másik kislánya, akinek a Barátságos óriás című kötetét ajánlotta, meghalt egészen piciként. Nos, ez Roald Dahl története dióhéjban. Teljes élet, benne az egész huszadik század. Ami pedig igazán ránk tartozik: alkotott egy komplex életművet.

És ha most valaki azt mondja, hogy őt Dahlban az érdekli, hogy egy interjúban mondott néhány csúnyát úgy általában a zsidókra, nem mellesleg közvetlenül azután, hogy Izrael számos civillel is végezve lebombázott egy települést a Távol-Keleten, ahhoz volna néhány kérdésem arról: mi fontos, s mi nem az.

Dahl impulzív csóka volt. Vele kapcsolatban a legkedvesebb történetem, hogy amikor meghalt a kislánya, az apa azzal kopogtatott be a canterbury érsekhez, hogy vajon a kislány imádott kutyája is a mennybe jut-e, ha majd kimúlik. És amikor a püspök azt felelte, hogy nem, Dahl annyira berágott, hogy antiklerikális írásokat jelentetett meg. Olyan volt, mint a könyvei, mint ahogy amúgy a legtöbb ember olyan, mint a könyvei. Néha elképesztően nagylelkű, néha kimondhatatlanul kegyetlen, provokatív, szélsőséges fazon, aki az ominózus interjú időpontjában épp haragudott az izraeliekre, és iszonyatosan elege volt azokból az Angliában élő zsidókból, akik próbálták legitimálni Izrael valóban necces külpolitikáját.

Mégis sokakat megrázott Dahl most ismét előkerülő antiszemitizmusa.

Miután a tömegkultúra legnagyobb hiénája, a Netflix iszonyatos mennyiségű pénzért megvette a teljes Dahl-hagyatékot, és – minden valószínűség szerint a szerződés részeként – bocsánatkérésre kényszerítette a családot. Ezután a Netflix, nehogy megtámadja őket bárki, amiért egy „antiszemita” életművéért fizetett milliókat, dokumentumfilmet készít. Remélem, hogy Roald Dahlról, s nem Roald Dahl antiszemitizmusáról. Mert az egy egészen rövid dokumentumfilm lenne. Bár néha jót tenne a Netflixnek, ha húzna a játékidőből.

Elvonatkoztatható a műtől a szerző?

Gyakran nem könnyű elvonatkoztatni, mert például, ha valaki nőgyűlölő könyveket ír, az azért van, mert nőgyűlölő, és ha nőgyűlölő, akkor valószínűleg egyébként is nőgyűlölő könyveket fog írni, és én nem szeretnék nőgyűlölő könyveket olvasni.

Van olyan szerző, akinek elutasítod a műveit?

Houellebecq! Látszik a könyvein, hogy tényleg annyira lenézi, olyan szinten tárgyiasítja a nőket, amit nem vesz be a gyomrom. Fizetni pedig végképp nem szeretnék a könyveiért.

Kicsit elgondolkoztam, szabad-e folytatni a felolvasást

A következő alany egy, a zsidó vallás ortodox irányzatát gyakorló édesanya: Steiner Zsófia. Négy gyermeke van, akik közül a nyolcéves Jonatánnak olvasta fel élete első Dahl-könyvét.

Korábban semmit nem olvastál tőle?

Valahogy kimaradt a munkássága, és totál véletlen, hogy A barátságos óriással bekerült a lakásunkba.

Mit szólt hozzá a hallgatóság?

Tetszett neki. Nekem meg főleg. A nyelvi humorát egyelőre szokjuk. Általában azok a könyvek mennek itthon, amit én is élvezettel olvasok.

Hányadik oldalon tartottatok, amikor pár napja újfent előkerült az antiszemita ügy?

A nyolcvanadik környékén.

És?

És kicsit elgondolkoztam, szabad-e folytatni a felolvasást, és egyáltalán mit kell kezdeni egy ilyen helyzettel. Annyi jó dolog van, amit lehet olvasni a gyerekeknek! Könyvalakban sem feltétlenül szeretnék olyan embereket beengedni az életükbe, akiket amúgy emberként nem engednék be.

Mégis úgy döntöttél, hogy tovább olvasod a könyvet. Miért?

Segített, hogy Dahl leszármazottai elhatárolódtak az antiszemitizmustól. Tudom, üzleti megfontolásból tették, és nem azért, mintha hatalmas filoszemiták lennének. De az már pozitívum, ha érzékeltetik, hogy ez vállalhatatlan. Ahhoz pedig, hogy otthon a családi vacsorán mit gondolnak a zsidókról, tulajdonképpen semmi közöm. Ahhoz van közöm, hogy ebből mit visznek a nyilvánosság elé.

Beszéltél Jonatánnak a dilemmádról?

Egy nyolcéves gyereket természetesen nem traktálok olyan kifejezésekkel, mint hogy antiszemitizmus. De megkérdeztem tőle, olvasna-e könyvet olyan szerzőtől, aki nagyon jókat írt, de nem szereti a zsidókat. Azt felelte, hogy nem tudja. Egy másik példával éltem: ha valaki nem szereti a zsidókat, és van egy boltja, akkor vásárolnál-e ott? Erre viszont azt mondta: nem. Merthogy akkor az az ember látná a boltban a fején a kipát, a pólója alatt az imarojtokat, amiből tudná róla, hogy zsidó. És a fiam nem akarná, hogy az ő pénzén gazdagodjon egy ilyen boltos. Kérdeztem, hallgatná-e olyan ember zenéjét, aki nem szereti a zsidókat. Azt mondta, az rendben van, merthogy az illető nem tudná, hogy ő hallgatja a zenéjét. Kérdeztem, a koncertjére menne-e. Na, oda már nem. Szerintem ez tök fontos különbségtétel.

Fogsz még Dahl-könyvet venni?

Egyelőre nem tudom. Most ezt elolvassuk, közben feldolgozzuk a friss élményt.

Sosem titkoltam róla ezt az információt a gyerekek előtt

Irány a VII. kerület, ahol Siany Kraus Dóra él két kisfiával és izraeli férjével. Dóra tizenhat év után költözött haza a Szentföldről, mivel odakint oly magasak az ingatlanárak, hogy középiskolai irodalomtanárként semmi esélye nem volt saját otthonhoz jutni. Egykori diákjainak rendszeresen tanította Roald Dahl felnőtteknek szóló novelláit.

Miért tartottad fontosnak, hogy megismertesd a gyerekekkel Roald Dahlt?

Mert hihetetlenül jók a sztorik, és pár óra alatt leadható például a Meghökkentő mesék összes novellája. Együtt olvastuk, lehetett kérdéseket feltenni, együtt izgultuk végig a csavaros történeteket. Lényeges szempont, hogy Dahl írásain keresztül megtanítható az okos olvasás.

Milyen az okos olvasó?

Jó előre látja, mire számíthat a krimiszerű novellák végén. Persze a diákjaim elsőre nem találták ki a történetek csattanóját, ám amikor újra átnéztük a szövegeket, ráleltek a jelekre. Két-három sztorit után pedig már tudták a megfejtést, és örültek, hogy immár okos olvasók. Végtelenül élveztük ezeket az órákat.

Izraelben tanítható az Izrael létezését megkérdőjelező Roald Dahl?

Számos izraeli iskolában pontosan a néhány antiszemita mondata miatt nem tanítják. Én sosem titkoltam róla ezt az információt a gyerekek előtt, de sosem ezzel kezdtem.

Hanem?

Hanem azzal vezettem be őt, hogy imádta az édességet, a kedvence a tejcsoki volt. És elmeséltem azt is, hogy magas férfi volt, és azért nem járt koncertre, mert kényelmetlennek érezte a nézőtéri széket. Aztán az első óra végén feladtam leckének, hogy tessék utánanézni az interneten, miért nem tanítják őt több izraeli iskolában.

És hogy jöttek vissza a gyerekek a második órára?

Úgy, hogy nem érdekelték őket az antiszemita mondatok. Én pedig azt gondolom, lényegesen szegényebbek lennének, ha nem olvasták volna őt. Amúgy Izraelben másképp kezelik az antiszemitizmust, mint bárhol másutt a világban. Nem ugranak rá annyira, hiszen a mi országunkban vagyunk, itt megvédjük magunkat, ide aztán be nem jön senki ellenség. Európában viszont kettős az identitásunk, hiszen magyar is vagyok, zsidó is vagyok.

Dahl kihagyhatatlan és pótolhatatlan

Az utolsó állomásunk Pásztor Tibor XII. kerületi lakása. Tibor családos, négy gyereke van. Több évig dolgozott a Tett és Védelem Alapítvány zsidó civil szervezetnél, melynek egyik feladata az itthoni jogsértő antiszemita kijelentések vizsgálata.

Miért megkerülhetetlen író Dahl?

Viszonylag kevés az olyan író, aki kihagyhatatlan a kánonból, akinek a művei elhagyhatatlanok a könyvespolcról. Szinte minden írónál tudok mondani jobbat a maga területén vagy legalább olyanokat, akik vannak olyan jók, mint ő. De Dahl olyan fantáziával, olyan széles spektrumban ír, olyan könnyű stílusban, olvasmányosan, hogy megkerülhetetlen. Amikor, teszem azt, arról van szó, hogy Nyírő József nagy író, de közben az utolsó leheletéig támogatta a nyilasokat, akkor simán mondhatjuk, hogy kár bevenni a kánonba, mert vannak, akik hasonló témákról jobb minőségben és antiszemita látásmód nélkül tudtak írni. De például a Matilda három csodája, vagy a Danny, a szuper srác, vagy épp a Meghökkentő mesék a maga nemében csúcs. Persze nyilván nem kell betiltani Nyírő Józsefet és Wass Albertet és a társaikat, csak azért, mert antiszemiták voltak, de én biztos nem adnám a gyerekem kezébe a könyveiket, és pont azért, mert vállalhatatlan életet éltek. Van az a klasszikus mondás, hogy úgy festhetünk tökéletes képet, hogy először tökéletes festővé válunk, és aztán kezdünk festeni. Ha jó könyvet akarunk írni, legalább legyen jó ember az, aki csinálja, vagy legalább törekedjen rá. Dahl a kivétel: kihagyhatatlan, illetve kihagyható, viszont pótolhatatlan.

Színtiszta antiszemitizmusnak minősülnek Dahl vitatott megnyilvánulásai?

Nehéz lenne nem antiszemitizmusnak tekinteni azt, hogy Dahl azt mondja, öregkorára antiszemita lett. Nyilván értelmes ember nem antiszemita, de azzal, hogy valaki magát antiszemitának vallja, nem követ el bűncselekményt. Dahl esetében sem tudunk olyan tettről, ami az antiszemitizmusából fakadt volna. És szerintem azt is kell nézni, hogy ki az, aki csak beszél róla, s ki az, aki aktívan tesz érte.

Az Izrael-ellenesség lehet az antiszemitizmus kapudrogja?

Az már valahol középtájt van.

Mivel kezdődik?

Azzal, amikor azt mondod, hogy „nekem nincs bajom a zsidókkal, csak túl sokan vannak a médiában”. Meg azzal, hogy „nem lenne bajom a zsidókkal, ha nem ők uralnák a bankszektort”.

Dahl az amerikai könyvkiadókkal kapcsolatban mondott hasonlót.

Sértettségből, miután szerinte nem kapott elég teret. De attól még ezek eléggé enyhe megnyilvánulások. Az Izrael-ellenesség pedig egy viszonylag nehezen megfogható valami, mert azt állítani egy ország kormányáról, hogy rosszul teszi a dolgát, teljesen legitim álláspont. Igaz, amikor ezt Izraellel kapcsolatban hozzák fel, és nem a kormányra, hanem az országra, azzal gyakorlatilag Izrael létezését vonják kétségbe. Na, ez már antiszemita megnyilvánulás, hiszen Izraelnek akkor is joga van létezni, ha épp nekünk ellenszenves kormány vezeti. Mondhatod, hogy Netanjahu rossz miniszterelnök volt, de azt nem, hogy Izraelnek nincs joga megvédeni a határait. Mondhatod, hogy Izrael emberiségellenes bűncselekményeket követ el, amikor átlő Gázába, csak tessék hozzátenni, hogy támadásra reagált. Dahl mostanában fölkapott nyilatkozatai színtiszta antiszemitizmusok, de nem érik el a gyűlöletbűncselekmény kategóriát. Nem is büntethetők. Dahl sértődöttsége a zsidókkal kapcsolatban alapvetően abból fakad, hogy harcolt a nácik ellen, Hitlert gazembernek tartotta, ehhez képest, mint fogalmazott, „nem elég hálásak nekem”.

Van lelkiismeret-furdalásod, amikor Dahlt olvasol a gyereknek?

Azért van lelkiismeret-furdalásom, mert máshogy viszonyulok Dahl antiszemitizmusához, mint mások hasonló intoleranciájához. De Dahl túl jó.

Szerinted mit szólna Dahl ahhoz, hogy zsidó szülők így ragaszkodnak a könyveihez?

Meg lenne keveredve, zavarodva tőle. Hogy ezek a szemét zsidók, nem elég, hogy zsidók, még olvassák is a könyveit, sőt, pénzt adnak érte. Tán összedőlne a világnézete. Illetve a világnézetének ez a kis hamis sarka. Vagy, ha nem dőlne össze, legalább megrepedezne. Az is valami.

∗

Dahl talán legtöbbet idézett teóriája szerint a jó gondolatok megszépítik az embert. Miközben az interjúkat készítettem, újraolvastam A barátságos óriás című kötetet, melynek hátsó fülszövegén egy kép látható a két kutyájával kedvesen pózoló íróról. Nézem a fotót, és szeretem ezt az embert. Aztán az antiszemita megjegyzéseire gondolok, és tök más ábrázatot látok bele ugyanabba a fizimiskába, és már nem szeretem. Van ebben valami tanulság? Talán az, hogy az előítélet minden irányból jó nagy marhaság.

The post Olvashatnak-e zsidó szülők mesét a gyerekeiknek egy antiszemita szerzőtől? first appeared on 24.hu.

Source: 24 teszt