Ördögrájákkal kezdte, ma már a NASA-val dolgozik a magyar tengerbiológus

Dr. Ari Csilla magyar szemmel nézve meglepő szakmát választott, döntésének hátterében gyerekkori emlékek állnak: családjával rendszeresen kempingezett a bolgár, a görög és a horvát tengerparton, a nyaralások nagy részét pedig a tengeri élővilág megfigyelésével töltötte. A kutató elmondta: mindig elbűvölte a víz alatt élőlények változatossága, hogy miként alkalmazkodtak a különleges környezetükhöz.

Az ördögrájákról egy dokumentumfilmben hallottam először, meglepő volt, milyen keveset tudunk ezekről a gyengéd óriásokról, miközben a világ sok részén lemészárolják őket, veszélyeztetve a faj fennmaradását. Elhatároztam, hogy megpróbálom tanulmányozni őket, hogy segítsem a nemzetközi védelmi kezdeményezéseket. 13 éves voltam, akkor és a következő tíz évben nem sokan vették komolyan az elhatározásomat, egészen addig, amíg az első tudományos eredményeim elkezdtek megjelenni

– mondta a 24.hu-nak a szakértő. „Először az agyukat vizsgáltam (nekik van a legnagyobb agyuk a halak között), majd az érzékelési és tanulási képességeiket, szociális viselkedésüket. Ezen vizsgálatok során véletlenszerűen fedeztem fel, hogy képesek pár percen belül megváltoztatni a testük mintázatának intenzitását, és pár hónap alatt a hasi oldal színezete is változik, ami teljesen ellentétben áll az eddigi hiedelmekkel, miszerint az ördögráják testének színezete életük során nem változik.”

Ahogy az sejthető, Magyarországon nincs sok tere az embernek, ha tengerbiológiával akar foglalkozni. Dr. Ari Csilla az akkori Állatorvostudományi Egyetemen végzett zoológia szakon, ezt követően a Semmelweis Egyetem idegtudományi doktori iskolájában szerzett PhD-fokozatot. A képzés során egyéb területeken, így az agykutatás terén kamatoztatható tudást is szerzett. Mivel utóbb Magyarországon nem talált az elvárásainak megfelelő munkát, több országban is próbálkozott álláskereséssel. Végül 2010-ben a Dél-Floridai Egyetemhez került, ahol máig dolgozik – nem csak tengerbiológiai területen.

„Sokan azt hiszik, hogy a kutatók egész életükre leragadnak egyetlen kutatási témánál, azonban a PhD megszerzése során nemcsak egy téma szakértőjévé válunk, hanem (ami szerintem még fontosabb) megtanuljuk feltenni a kritikus kérdéseket, a felmerülő problémákat definiálni és kezelni, irodalmat kutatni, kísérletet tervezni, adatokat gyűjteni és kritikusan kiértékelni. Ezek a folyamatok az élet sok területén nagyon szükségesek, és más tudományterületeken is alkalmazhatók” – nyilatkozta a tengerbiológus.

A szakértő tapasztalatai alapján külföldön nyitottabbak a kutatócsoportok az egymás közötti együttműködésre, a vizsgálati területek összevonására, így téve lehetővé a komplex rendszerek szélesebb látószögű megvilágítását.

Dr. Ari Csilla sem maradt kizárólag a tengerbiológiai kérdéseknél, hiszen idegtudományi és fiziológiai témákkal is foglalkozott – ennek köszönhetően került kapcsolatba a NASA-val.

A víz alatt szimuláltak űrutazást

2013 körül Dr. Ari Csilla a szintén a Dél-Floridai Egyetemnél dolgozó férjével, Dominic D’Agostinóval a búvárkodás során jelentkező fiziológiai és neurológiai problémákat, illetve esetleges megoldásukat tanulmányozta. Férje egy tudományos konferencián tartott előadást a kutatásaikról, a rendezvényen pedig a NASA munkatársai is jelen voltak, akiknek érdeklődését felkeltették a vizsgálatok.

Ezt követően évekig kapcsolatban álltak az űrhivatal szakértőivel, később pedig meghívást kaptak a 2017-es NEEMO 22, majd a 2019-es NEEMO 23 expedíciókba.

A NASA Extreme Environment Mission Operations (NEEMO) expedícióinak célja a jövőbeli űrutazásokra való felkészülés. A vizsgálatokban nemcsak technológiákat és eszközöket tesztelnek, hanem azt is felmérik, hogy miként viselkedik az emberi szervezet extrém körülmények között, illetve hogyan hidalhatók át az esetleges fiziológiai és pszichológiai problémák.

Dr. Ari Csilla az expedíciókba kutatóként és alanyként is becsatlakozott, részt vett többek között egy kis méretű elektronmikroszkóp tesztelésében, de kipróbálhatott olyan mentési felszereléseket is, amelyeket egy esetleges, Holdon bekövetkező baleset során használhatnának. Kutatócsoportjuk elsősorban a fiziológiai és pszichológiai folyamatokkal foglalkozott, felmérték, hogy a nagy nyomás, a stressz, az izoláció és a leterheltség milyen hatást gyakorol különböző paraméterekre, például a reakcióidőre, a problémamegoldó képességre és a rövid távú memóriára. A csapat változásokat mért többek közt az érzékelési (látás, ízérzékelés) és a motoros funkciókban (erő, finom motoros funkció), az eredmények kiértékelése azonban még most is tart.

Az expedíció során a magyar szakember többek közt a NASA és az Európai Űrügynökség munkatársaival is együtt dolgozott, a kutatás pedig nemcsak a szakmai fejlődéséhez járult hozzá, hanem új barátságok kialakításához is.

A szakértő bízik benne, hogy idővel ismét együttműködhet a NASA-val, igaz, jelenleg is egy hasonló tematikájú, a DARPA (Defense Advanced Research Projects Agency) által finanszírozott kutatóprojekten dolgozik. Ebben egy szimulált űrexpedíció tagjait vizsgálják majd, ezúttal nem a tenger mélyén, hanem egy tűzhányó tetején. Férjével 2017-ben egy céget is alapított, a Ketone Technologiesnál a Dél-Floridai Egyetemtől független, a NASA-hoz és a DARPA-hoz is köthető kutatási eredményekkel és tudományos tanácsadással foglalkoznak. A cégnél e mellett olyan, a mindennapi életben is hasznosítható termékeket tesztelnek és fejlesztenek ki, melyeket a legújabb vizsgálati eredményekre alapoznak.

Bár a kutatások finanszírozása nem egyszerű, a kutató jövőbeli tervei között szerepel, hogy folytatja az extrém körülmények között zajló vizsgálatokat, és olyan termékek kifejlesztését, amelyek az átlagembereket segítik. Szíve persze továbbra is visszahúzza az ördögrájákhoz, és mikor lehetősége van rá, folytatja a kutatásukat, hiszen a faj életével és biológiájával kapcsolatban még rengeteg a felfedezni való.

Kiemelt kép: Dr. Ari Csilla

Source: 24 teszt