Puskás Öcsivel a soraiban támad a FIFA 21

Az idei október sem múlhat el aktuális FIFA nélkül, és a 21-es sorszámú program az elődeihez hasonlóan több fronton igyekszik beszippantani a játékosokat. Ugyan a hivatalos bejelentés óta tudjuk, hogy PlayStation 5-re és Xbox Series X-re feltuningolt verzió is készül a játékból, de a PS4-re, PC-re és Xbox One-ra megjelent verzió látványban nem nagyon különbözik a tavalyi epizódtól.

Idén demót sem kaptunk a programhoz, ami sokaknak volt nagy szívfájdalom, és joggal hihető, hogy a vancouveri fejlesztő csapat szeretné palástolni, hogy a legújabb munkájuk sem kecsegtet világmegváltó változtatásokkal. A magyar játékosok szívét ugyanakkor már a megjelenés előtt sikerült megnyerni: a FIFA-nak már évek óta fontos részét képezik az úgynevezett Icon-kártyák, ezekkel olyan legendás játékosokat nyithatunk meg, akikkel aztán a többjátékos részben, az Ultimate Teamben focizhatunk.

Ide került be Puskás Ferenc, a Kispest és a Real Madrid meghatározó alakja, akit jókora szerencsével vagy egy jelentősebb összeg elköltésével mi is a csapatunkban tudhatunk majd.

Minimális meccsbe nyúlás

A legelső FIFA-játékomat valamikor 2003 decemberében vettem a kezembe, ez volt a FIFA 2004, és mind a mai napig tisztán emlékszem a legelső Arsenal–Norwich meccsre, amit lejátszottam. A rajongás valahol itt kezdődött, és azóta minden ősszel szembetaláltam magam az aktuális FIFA-játékkal. Sajnos az utóbbi években olyan irányba indult el a széria, hogy a fejlesztő csapat és a FIFA-jogokat birtokló Electronic Arts kiadó nem a nagy változtatásokra koncentrál, hanem sokkal inkább arra, hogy

a különböző mikrotranzakciókkal miképp lehetne a játékosokból még több pénzt kicsikarni a program megvásárlását követően.

Az EA számtalan játékban alkalmazza ezt a módszert, elég csak a teljesen más műfajú, de multiplayer központú Star Wars Battlefront II-re vagy az UFC 4-re gondolni, ahol ugyanezt erőltetik a játékosra.

A FIFA 21 már a borítójával képes lelohasztani az ember lelkesedését, lévén alapvető Paint-képességek birtokában már otthon sem megugorhatatlan az idei dizájn megalkotása. Ez persze csak a külcsín, maga a program ennél jóval összetettebb és szerethetőbb. A menübe lépve extra újdonságokat nem lehet felfedezni a tavalyi darab után: szép, dizájnos, könnyen kezelhető, tulajdonképpen minden kézre áll.

Választhatunk a gyors meccsek, a tréningfeladatok és a csapatmenedzselős karriermód között, vagy belevágunk a legnépszerűbb játékmódba, a Ultimate Teambe. Miután a sima kick-off meccseknek nincs tétjük és nem is izgalmasak, így a játékosok többsége egyből a menedzser módra fog rárepülni. Itt történtek változások, például Sims-szintű testre szabhatóságot kapott a karakterünk, akit öltönybe és tréninggatyába egyaránt öltöztethetünk, hogy aztán a Groupama Aréna oldalvonala mellett ugráljon, ha Szoboszlai Dominikkal épp kegyetlenül eltaláljuk a labdát szabadrúgásnál.

A fejlesztők változtattak a meccsek közötti tréningek felépítésén is: bár még mindig idegesítőek, a hasznosságuk megkérdőjelezhetetlen. A találkozóknál választhatunk játék, szimuláció és gyors szimuláció között. A középső megoldásnál meccs közben nemcsak külső szemlélők lehetünk, de be is ugorhatunk játszani, ha épp nagyon rosszul áll a szénánk. Az átigazolásokkal járó hercehurca megmaradt, és a menedzserekkel/játékosokkal történő tárgyalások animációja sem változott. Lényegében minden maradt ugyanolyan, csak a funkciók átgondoltabbak, modernebbek és kezelhetőbbek lettek.

Puskás lő, gól!

Az Ultimate Team minden évben a FIFA legizgalmasabb része: ez az online mód, ahol saját csapatot alkothatunk, vásárolhatunk hozzá játékosokat, mindent testre szabhatunk, hogy aztán összemérjük a képességeinket másokkal a hétközi Division Rivals és a hétvégi Weekend League sorozatokban. Itt már jobban érezhető, hogy a fejlesztők figyeltek a játékosok visszajelzéseire, hiszen több olyan felesleges mechanizmus eltűnt, ami gátolta a mód szerethetőségét:

• nincsenek többé fitneszkártyák, amivel a csapatunk erőnlétén javíthattunk a lejátszott mérkőzéseket követően,
• búcsút mondhatunk a képességkártyáknak is, azaz egy-egy meccsre most már nem húzhatjuk fel például Puskás lövésének erősségét a maximumra, ami komoly előnyt jelentett korábban.

Pozitívan változott a játékmenet is: a fizika kétségtelenül sokkal jobb, a játék sebességén lassítottak, így a meccsek valamivel realisztikusabbak. A játékosok képességei is jobban kidomborodnak: értelemszerű, hogy Cristiano Ronaldo jól fejel, de míg az előző részekben Messivel is akármikor bebólinthattuk a bogyót a 195 centis védők árnyékában, addig erre itt már nincs mód. Apropó: fejelés. Az alapoktól átalakították a rendszert, ez szabadrúgásoknál és szögleteknél igen profivá teheti a játékosokat, ha elsajátítják, mikor érdemes a labdába beletenni a fejünket – nem beszélve a beadásokról, amik végre értelmet nyertek.

A mesterséges intelligenciát szintén jó irányba dolgozták át:

a védőink ezúttal ügyesebben blokkolnak saját maguktól, bár a játék korai verziójában azért még akadnak gondok azzal, ahogy a focisták érzékelik a labdát. Például hiába gurul el a legjobbra értékelt Van Dijk mellett, ő simán végignézi, és esze ágában sincs kirúgni azt az ellenfél elől. Viszont játékmenet tekintetében ennek ellenére is az idei a legélvezhetőbb FIFA. Ami persze nem nagy truváj, hiszen technikailag évről évre jobb lesz a program, de most valahogy a korábbinál sokkal jobb az összkép.

Fontos beszélni az Ultimate Team idei negatívumairól is, miután októbertől októberig nyüstölhető a program, jobb tisztában lenni a játékkedvet befolyásoló negatív részletekkel:

1. Megint vannak olyan gyengébb értékelésű játékosok, akik valamiért mégis legyőzhetetlenek a pályán. Tavaly a liverpooli Joe Gomez volt ilyen, idén Moussa Sissoko és a Leeds United Rodrigója is brutális kártyát kapott az alacsony összérték ellenére.
2. Hiába van jól kigondolt, ésszel felépített taktikánk, ha az ellenfél a folyamatos letámadást választja, az ellen nincs orvosság. Átrohannak a legjobb játékosokon is, ezáltal tényleg mindenkit meg lehet verni, legyen húszezres vagy tízmillió pontos csapata.
3. Ha rögtön a játék elején nem invesztálunk valódi pénzt az Ultimate Teambe, azonnal lemaradásunk lesz, és agyba-főbe vernek el minket a már október tizedikén Messi/Ronaldo duóval támadó ellenfeleink. A profitorientáltság miatt ezt nem gondolták végig, így a pay-to-win sokak kedvét elveheti attól, hogy okosan építgessék a csapatukat, gyűjtögetve a legjobb kártyákra.
4. A vakszerencse is kevés ahhoz, hogy kifogjunk egy Puskás Ferenc-kártyát valamilyen játékban nyitható csomagból. Ha pedig magunk vennénk meg, az szinte lehetetlen: kétmillió játékbeli pénz felett mozog az ára, amit jó eséllyel is hónapok alatt fogunk összekaparni, és közben a csapatot nem is fejleszthetnénk, mert nagyon vinné a pénzt.
5. Megmaradtak az úgynevezett Squad Building Challenge névre keresztelt minifeladatok is, amik egyfajta puzzle-ként működnek a játékon belül, ezek kirakásával kaphatunk meg jobb játékosokat. Sajnos az EA-vel itt is elszaladt a ló, mert már a megjelenés harmadik napján olyan kártyákat lehetett kiszedni, amiket az előző évi játékban fél év után kaptunk meg.

Az teljesen világos, hogy az EA évek óta egyre jobban rákényszeríti a játékosokat arra, hogy a program saját valutája mellett valódi pénzt is költsenek a játékoslapokra a jobb, professzionálisabb online játék érdekében. A PS Store-ban közel hétezer forintot kell fizetnünk 2200 FIFA-pontért, amiből nagyjából tíz játékoscsomag jön ki. Ha szerencsénk van, kiesik egy nagyon drága kártya, aminek az eladásából fedezhetjük a csapatunk építését, de simán előfordulhat, hogy alig nyitunk meg értékelhető futballistát.

Emiatt könnyen ördögi körbe kerülhetünk, kis idő után azon kapva magunkat, hogy már több pénzt költöttünk a játékon belüli mikrotranzakciókra, mint amennyibe maga az alapjáték került.

És a FIFA 21 idén sem lett olcsóbb: ismét húszezer forint környékén szerezhetjük be, viszont öröm az ürömben, hogy aki most megvásárolja PlayStation 4-re vagy Xbox One-ra, az később ezt a verziót ingyen frissítheti PlayStation 5-ös vagy Xbox Series X-es verzióra.

Az aktuális konzolokon grafikailag nem lett túl erős a FIFA 21, bár kétségtelen, jól vannak modellezve a játékosok, de a fejlesztők idén főként a stadionok testre szabhatóságával akarták elrejteni, hogy már tavaly kihozták a maximumot a Frostbite grafikus motorból. Utóbbi esetben annyi a limit, hogy csak az Ultimate Team keretein belül díszíthetjük fel például a Groupama Arénát.

Megválaszthatjuk a székek színét, az elnyert trófeáinkat is bepakolhatjuk díszes helyre, illetőleg eldönthetjük, milyen zene induljon, ha hazai pályán gólt szerez a csapatunk. Ha pedig már zene: a slágerek idén is fülbemászóak, tökéletesen válogatta őket össze a kanadai fejlesztőbrigád. Dua Lipa képviselteti magát nagyobb sztárként, mert azért továbbra is kisebb előadókkal operál a játék.

Megéri-e 2021-ben fifázni?

Tagadhatatlan, hogy a FIFA minden évben picit jobb lesz, de az idei darab megint csak a felszínt kapargatta újításokban, technikailag szinte alig változott valamit. Szerencsére a karriermód továbbra is erősebb a rivális Pro Evolution Soccerénél, az Ultimate Team játékmód pedig olyan móka, ami napi nyolc órában is le tudná kötni az embert. Az élményen mondjuk sokat ront a mikrotranzakciós rendszer, de még így is az a FIFA legnagyobb erénye, hogy mindenki egyenlő lappal indul a mérkőzéseken.

Bármi megeshet a 12 perces meccseken, a kiszámíthatatlanság pedig segít elviselni, hogy amíg mások Puskással és Pelével támadnak, nálunk csak középszerű játékosok vannak.

A FIFA 21 2020. október 9-én jelent meg PC-re, Nintendo Switchre, Google Stadiára, PlayStation 4-re és Xbox One-ra. Tesztünk a PlayStation 4-es verzió alapján készült.

Source: 24 teszt