Szexmasszázs négyezer, két lánnyal hatezer, egy ital benne van az árban
„Miközben itthon politikusok és politika közeli emberek azzal foglalkoznak, hogy egzisztenciálisan túlélik-e a változásokat, nos, eközben egy gazdaságilag felszabadított vállalkozói réteg biztos kézzel keresi és találja meg a társadalom kielégítetlen igényeit és alapít üzletet azokra” – konferáltak fel a Kossuth rádióban egy éppen harminc évvel ezelőtt leadott riportot egy külpolitikai elemzés és egy Csurka István-interjú között.
Hollós János és Marosi Antal rendkívül alapos beszámolója egy titokzatos majki fogadóról szólt, ahol exkluzív szexuális szolgáltatásokat nyújtottak, és amelyről a riporterek nem kevesebbet állítottak, mint hogy
a világot járt külföldiek, akik már bejutottak, úgy emlegetik, nincs még egy ilyen a világon, de még hasonló se. A mesebeli vigadóba állítólag nehezebb bejutni előzetes engedély nélkül, mint egy katonai támaszpontra.
A prostitúció természetesen nem a rendszerváltással jelent meg Magyarországon, ám mint a riport felvezetésében is elhangzott, a piacgazdaság kialakulásával országszerte egyre-másra nyitottak meg a valós tevékenységüket már alig-alig leplező masszázsszalonok és egyéb szexuális szolgáltatásokat nyújtó helyek.
Olyannyira, hogy például az Európa Kiadó együttes basszusgitárosa, Kiss László elmondása szerint ennek hatására döntött úgy, hogy elhagyja az országot:
Az ilyen helyek lenyomatait korabeli filmekben is megtalálhatjuk, emlékezhetünk például a Roncsfilm legendás jelenetére, amelynek nagy terveket szövögető, Andorai Péter által alakított vállalkozója a pultosnőt győzködni, hogy menjen el dolgozni a masszázsszalonjába, ekkor hangzik el a már-már szállóigévé lett
nem kell félni, nem kell kefélni
mondat is.
De felidézhetjük a Privát Kopó című filmsorozatot is, amelyben a magánnyomozó Kern András téved be egy hasonlóan fülledt hangulatú helyre.
Ezzel együtt meglepő, hogy 1989 decemberében a majki fogadó főnöke és dolgozói milyen nyíltan vallanak az elhagyott bányavidéken álló „mézeskalács házikóban” zajló dolgokról a riportereknek, miután utóbbiak – csaknem szó szerint – átverekedték magukat a biztonsági őrökön és kutyáikon.
„Én azt hiszem, hogy az élet minden területén a szexualitás az szerepet játszik. (…) Mi a vendéglátásunkban gyakorlatilag biztosítjuk az … igényt. (…) A fogadóhoz hölgy kollégák tartoznak, akik a szó legszorosabb értelmében nálunk rendkívül érdekes munkát végeznek. Van olyan lehetőség és van arra esély, hogy ha valaki szimpátia alapon, női kedvességgel, figyelmességgel meghódíthatja a mi hölgy kolléganőinket is, hiszen az élet minden területén ez így történik” – bizonygatta Nagy György üzletvezető, leszögezve azért, hogy ágyak, fogasok és zuhanyzási lehetőség híján
bizonyos fajta szexualitásig tudunk csak elmenni.
Hogy potenciális szolgáltatókban sem volt hiány, azt jól mutatja, hogy a „konzum hölgyeket és háziasszonyokat” kereső hirdetésre mintegy ötszázan jelentkeztek, közülük választotta ki a tulajdonos a fogadó tízfős személyzetét, akik igény esetén akár mindannyian egyetlen vendéget szórakoztattak. A riportban meg is szólalt néhány alkalmazott, egyikük azt mondta, „a mi szolgáltatásunk azért sokkal több egy közönséges prostituált szolgáltatásánál, mert mi megpróbáljuk a vendéget szórakoztatni, megpróbáljuk elhitetni vele, hogy nemcsak a pénzért vagyunk vele”, de azt is hozzátették, hogy a kuncsaftok viselkedése általában megváltozik az aktus után, „utána sem lesz durva, de érezteti azt, hogy mi a véleménye rólam valójában”. Kiderült az is, hogy az egyik lány magyar-történelem szakos egyetemi tanulmányait akarta finanszírozni a jövedelméből, a másik pedig lakásra és saját üzletre gyűjtött, „hogy önállóan dolgozhassak, ne legyek kiszolgáltatva másoknak”.
A riport teljes leirata elolvasható az 1989: lesz-e oldalon, az OSA archívumában (658. oldal)
A szexuális szolgáltatások másik, tipikusan rendszerváltás korabeli formája a peep show volt. Az átlátszó fal mögött meztelenül vonagló nők látványát kínáló helyiségek a kilencvenes évek elején gombamód szaporodtak a budapesti nagykörúton. Ebből, illetve az elszabaduló árak és az alacsony nyugdíjak miatti nyomorgás elegyítéséből született Nagy Bandó András szövege az ételeket kukkoló nyugdíjasokról, amely 1990 szilveszterén hangzott el a Rádiókabaréban, rendkívül kifejező képet nyújtva a rendszerváltás korának hangulatáról.
Erre tessék bácsika, itt nyílt meg a legeslegújabb peep show. Rövidlátónak tetszik lenni, jó, tessék közelebb hajolni, majd segítek. Ott az asztalon, az a hosszú, azt úgy hívják, hogy Pick szalámi. Azt a halvány barnát meg úgy, hogy libamáj. Az a kissé görbe, sárga, az banán. Az meg ott a sarokban kivi, rántott csirke, szűzérme, kaviár és kontaktlencse, hogy ki ne essen a szeme. Nem, nem, hozzányúlni tilos, csak a nyála csoroghat. Elnézését, hogy felizgattuk, tessék visszalankadni, úgy, és most holnapig tessék nyugton maradni, húsz forint lesz, köszönöm. Csókolom, nénike, tessék a lyukhoz fáradni.
Source: 24 teszt