Úgy lopja a pénzünket Észak-Korea, hogy észre sem vesszük

2016 májusában a 23 éves Simomura a japán maffia, a jakuza legnagyobb családjának tagjaként dolgozott, de elég alacsonyan állt a hierarchiában. Amolyan lóti-futi volt, például ő szedte be a tartozásokat, és hasonló kisebb munkákat végzett. Ekkor kereste meg az egyik főnöke azzal, hogy akar-e gyorsan pénzt keresni. Simomura természetesen igent mondott.

Először részt kellett vennie egy találkozón egy nagojai bárban. A koreai származású Simomurát három bűnöző fogadta, ketten közülük szintén koreai japánok voltak. Hamarosan érkezett egy ötödik férfi is – ő volt a főnök –, és elvonultak egy különterembe. A négy önkéntes kapott egy-egy fehér bankkártyát: nem volt rajta sem név, sem szám, csak a mágnescsík.

Simomura és társai azt a feladatot kapták, hogy másnap kora reggel menjenek el a 7-Eleven szupermarket-hálózat valamelyik üzletébe, és a fehér bankkártyával vegyenek fel pénzt a boltban található ATM-ből. A bűnözőknek egy-egy tranzakció során 100 ezer jent kell felvennie (ez körülbelül 275 ezer forint), de egy automatánál legfeljebb 19 pénzfelvételt bonyolíthatnak le, a huszadik alkalomnál a kártya blokkolva lesz. A pénzfelvételt lehet utána folytatni más 7-Eleven boltban, de csak reggel 5 és 8 óra között, és a két különböző ATM használata között el kell telnie egy órának. A jelentkezők a kártyákhoz kaptak egy-egy PIN-kódot, a fizetségük pedig az automatákból felvett pénzt tíz százaléka volt.

Az akció rendben lezajlott, Simomura összesen 38-szor vett fel pénzt aznap reggel, így mire végzett, 3,8 millió jen (10,4 millió forint) volt nála, vagyis három óra munkával keresett kicsivel több mint 1 millió forintnak megfelelő jent.

A maradék pénzt begyűjtötte a főnöke, akinek öt százalékos jutalék járt az összes önkéntes által beszedett pénzből. A híradásokból később kiderült, hogy egyetlen reggel alatt több mint 16 millió dollárnyi (4,8 milliárd forint) készpénzt vettek fel a 7-Eleven 1700 üzletében egész Japánban, méghozzá olyan bankkártyákkal, amelyeknek az adatait egy dél-afrikai bankból lopták el. A helyi lapok arra következtettek, hogy azért ezt a bolthálózatot választották, mert azok automatái elfogadják a külföldi bankkártyákat is. Azóta sok ATM-nél korlátozták az egyszerre felvehető összeget.

És hogy mi lett a pénzzel? A japán rendőrség szerint a hálózat vezetője nem sokkal később Kínán keresztül Észak-Koreába utazott.

Kétségtelen, hogy a fenti bankkártyás módszer is igen hatékonynak bizonyult, megvalósításához azonban elég sok emberre és külföldi kapcsolatokra van szükség. Éppen ezért az észak-koreai hatalom ennél szofisztikáltabb módszereket is használ arra, hogy pénzt lopjon a kommunista diktatúra számára. Az ENSZ szerint a pénz jelentős részét a hadsereg fegyverkezésére költik, azon belül is az atomprogramra.

Egy, a New Yorker cikkében hivatkozott 2019-es tanulmány szerint Kim Dzsongilben a 2000-es évek elején tudatosult, hogy a jövő háborúiban óriási szerepe lesz a számítógépeknek, fia, Kim Dzsongun pedig a kiberhadviselés kereskedelmi hasznát ismerte fel, amellyel ki lehet kerülni az országát sújtó szankciókat, így jóval nagyobb fokozatra kapcsolta az államilag támogatott kiberbűnözést.

Kapcsolódó
Kim Dzsongunt úgy kezeljük, mintha Dr. Genya lenne, pedig tényleg gonosz és veszélyes

Megfontolt gyilkosságokkal, nukleáris fegyverek kifejlesztésével és a lakosságnak tett apró engedményekkel Kim Dzsongunnak sikerült bebetonoznia a hatalmát – állítja Anna Fifield, akivel az észak-koreai diktátorról szóló könyve immáron magyarul is olvasható.

A kiválasztottak

Az észak-koreai hatalom kidolgozott egy módszert arra, hogy miként lehetne megtalálni a legmegfelelőbb embereket, akikből aztán hackert faraghatnak. Egy szakértő úgy fogalmazott, hogy míg a hagyományos hadviseléshez drága és nehézkes fegyverkezési programra van szükség, egy hackerakcióhoz csak intelligens emberekre. Belőlük pedig a 25 és fél millió lakosú Észak-Koreában is bőven akad.

KCNA / EPA / MTI A KCNA észak-koreai állami hírügynökség által közreadott képen Kim Dzsongun elsőszámú észak-koreai vezető, a Koreai Munkapárt első titkára (k) beszél a párttitkárok konferenciáján Phenjanban 2021. április 8-án.

A programozás fontos eleme a matematika, ezért a hatalom olyan diákokat keres, akik kimondottan jók ebből a tantárgyból, a szerencsések az iskolai számítógépeket is használhatják – már ha éppen van áram. Azokat, akik kitűnően teljesítenek a matekórákon, speciális középiskolákba küldik, a legjobbak pedig külföldi versenyeken is részt vehetnek, például a Nemzetközi Matematikai Diákolimpián (IMO). Az észak-koreai diákok igen jól szerepelnek ezeken a megmérettetéseken, 2019-ben például Kuk Szonghjon tökéletes pontszámot ért el az első öt feladatban, és Kínával, Dél-Koreával, Lengyelországgal és az USA-val holtversenyben volt az első helyen. A hatodik feladatra azonban csak kevés pontot kapott, így bukta az elsőséget.

A legnevesebb, egyetemistáknak szóló nemzetközi programozási versenyen, az ICPC-n rendszeresen részt vesznek két intézmény, a Kim Csek Műszaki Egyetem, és a Kim Ir Szen Egyetem hallgatói, akik a matekfakultációs középiskolákból kerülnek be, hogy aztán programozást tanuljanak.

2019-ben az ICPC döntőjében a Kim Csek csapata a nyolcadik helyen végzett, az Oxford, a Cambridge, a Harvard és a Stanford hallgatói előtt.

Ri Dzsongjol is hasonló utat járt be. Az 1998-ban született férfi hétéves korában már naponta különtanárral tanult, és tudta az egész általános iskolai matek tananyagot, tizenöt évesen pedig – legfiatalabb tagként – bekerült a matematikai diákolimpia csapatába. 2013-ban, 2014-ben és 2015-ben is ezüstérmet nyert, és a versenyeken nagyon élvezte azt, hogy más országokból érkezett fiatalokkal találkozhat. Szívesen beszélgetett a dél-koreai csapat tagjaival is, akik hazájában ellenségnek számítanak.

Ri jó úton haladt afelé, hogy belőle is észak-koreai állami hacker legyen, amikor a 2015-ös diákolimpia után eljutott hozzá az infó, hogy a hatalom kinézte magának, és be akarja szervezni. Ri tudta, mivel járna az, ha a hadsereg legtitkosabb csoportjának lenne a tagja: teljesen elszigetelnék a társadalomtól. Azt is tudta, hogy a diákolimpián csak 18 éves koráig vehet részt, utána ezért a következő, hongkongi rendezvény volt az utolsó esélye. Az észak-koreai csapat viszonylag szabadon mozoghatott, ezért Ri – elmondása szerint – meg tudott szökni abból a kollégiumból, ahol elszállásolták őket. Taxin elment a dél-koreai nagykövetségre, ahol menedékjogot kért. Most Szöulban él és matematikát tanul az egyetemen.

Bankrablás Bangladesben

Ha valaki nem tud vagy nem akar megszökni Észak-Koreából, és állami hacker lesz belőle, az olyan akciókat bonyolít le, mint amilyet 2015-ben bonyolítottak le Bangladesben. A Lazarus-csoport nem sokkal korábban a Sony Picturest támadta meg egy Kim Dzsongunról szóló vígjáték miatt, és e-maileket, fizetési jegyzékeket, orvosi adatokat, filmeket, valamint forgatókönyveket loptak el és szivárogtattak ki.

A következő akció egy elképesztő méretű rablás volt. A Lazarus tagjai bangladesi bankok alkalmazottainak küldtek egy olyan e-mailt, amelybe egy linket tettek. Aki erre rákattintott, annak a gépére letöltődött egy vírus, amely aztán hozzáférést biztosított a hackerek számára a bankok belső rendszeréhez. 2015 elején a Bangladesh Bank (BB) legalább három alkalmazottja kattintott rá a vírusra, és márciusra

a hackerek már a bank belső kommunikációs rendszerében üzengettek egymásnak úgy, hogy az senkinek nem tűnt fel.

A következő tíz hónapot azzal töltötték, hogy kiismerték a BB működését, majd 2016 februárjában üzenetet küldtek a New York-i szövetségi banknak (FED), ahol a BB devizaszámlával rendelkezett. Arra utasították a FED-et, hogy a BB számlájáról bonyolítson le több tucatnyi, közel egymilliárd dollár értékű tranzakciót, különböző célpontok felé. Az utasítást természetesen a hackerek küldték lopott felhasználónevek és jelszavak segítségével, és a hamis tranzakciókat korábbi, valós átutalások alapján építették fel, hogy ne szúrjon azonnal szemet. Ezen kívül blokkolták a tranzakciókról szóló üzeneteket, hogy azokat ne tudják olvasni a BB-nél, így a bank nem is vette észre, hogy mi történik.

A FED az első öt tranzakciót végre is hajtotta, összesen 101 millió dollár értékben, a maradék harmincnál azonban hiba csúszott a gépezetbe. Az egyik fülöp-szigeteki célpont címében felbukkant a Jupiter szó, amit kiszúrt a FED biztonsági rendszere, mert egy, az ügytől független görög cég, a Jupiter hajózási társaság az iráni tevékenysége miatt szerepelt egy nemzetközi megfigyelési listán.

NOEL CELIS / AFP

Bár a figyelmeztetés miatt a FED kérelmezte a tranzakciók befagyasztását, a hackerek egy ünnepi hétvégére időzítették a rablást, ezért a fülöp-szigeteki fél még vagy 48 órán keresztül nem tudott tenni ellene semmit. Az észak-koreaiak így további 81 millió dollárt tudtak ellopni, amit aztán a Fülöp-szigeteken átváltottak készpénzre, és kaszinókon keresztül átmostak.

A következő akció a WannaCry zsarolóvírus szabadon engedése volt, amely 150 országban több mint 300 ezer gépet zárolt – bankokban, nagyvállalatoknál, vasúttársaságoknál – és Magyarországot is elérte. Erről hosszabban itt írtunk:

Kapcsolódó
Pár év és a drognál is nagyobb üzlet lehet a zsarolóvírus

Az előrejelzések ijesztők: évente 350 százalékkal nő a vírusos támadások száma.

A chilei csel

Kétségtelen, hogy a Bangladesh Bank virtuális kirablása sikeres akció volt, de az észak-koreai titkosszolgálat felderítő főhivatala, és annak is a 121-es részlege igen kreatív megoldásokra is képes. A New Yorker cikke elmesél egy másik esetet is, amelyben az elit hackerek filmbe illő módon loptak pénzt a rezsim számára. 2018 novemberében egy, a chilei Redbancnál dolgozó programozót a LinkedIn üzleti közösségi hálózaton keresztül meghívtak egy állásinterjúra egy internetes vásárlást segítő céghez, amelynek Antiguán van a székhelye. A történet szempontjából fontos tudni, hogy a Redbanc egy olyan hálózatot működtet, amely összeköti az összes chilei bankautomatát.

Az álláshirdetés szerint a programozó továbbra is dolgozhatott volna a Redbancnál, a Global Processing ajánlata részmunkaidőre szólt. A célszemélyt egy Justin Stuart-Young nevű férfi kereste meg, aki a cég egyik vezető beosztású munkatársa. Legalább négy videóinterjú zajlott le a programozó és Stuart-Young között, végül megkérték, hogy töltsön le egy szoftvert, amely PDF-formátumúra alakítja át az önéletrajzát. A programozó így is tett, majd soha többé nem hallott felőlük.

Eközben a Redbanc egyik kibervédelmi felelőse, Juan Roa Salinas furcsa aktivitást észlelt a Redbanc belső hálózatában, és némi kutakodás után megállapította, hogy a bank hálózatából rendszeresen felkeresnek egy észak-koreai IP-címet. Roa, aki sokat olvasott a Lazarus-csoport és az állami hackerek bűncselekményeiről, felismerte, hogy valami baj lehet, és azt javasolta, hogy egy hétre kapcsolják le a Redbancnál az internetet. Drasztikus lépés volt, de a felettesei beleegyeztek.

A későbbi vizsgálat során kiderült, hogy az említett programozó – aki aztán felmondott – nem a valódi Justin Stuart-Younggal interjúzott, hanem egy színésszel, aki hasonlított rá. A Global Processing egy létező cég, de ők nem adtak fel álláshirdetést – ez mind az észak-koreai hackerek műve volt. A végső céljuk az volt, hogy átvegyék az irányítást a Redbanc hálózata felett, és virtuális hamis pénzfelvételeket generáljanak, vagyis nagyjából azt csinálják, mint Japánban, csak a számítógépen keresztül. Mivel azonban Roa időben észrevette a támadást, még azelőtt ki tudta rakni a hackereket a rendszerből, mielőtt eljutottak volna a terv utolsó fázisához.

A Redbancnál meghiúsult lopási kísérlet azonban csak egy apró kellemetlenség a nagy észak-koreai kiberbűnözési programban: az ENSZ számításai szerint Kim Dzsongun hackerei 2019-ig mintegy 2 milliárd dollárt loptak össze, de az azóta eltelt időben aktivitásuk megnőtt. A New Yorkernek nyilatkozó egyik szakértő szerint már 1,75 milliárdnyi kriptovaluta is Észak-Koreában landolt, amely fedezi az ország teljes védelmi költségeinek a tíz százalékát.

The post Úgy lopja a pénzünket Észak-Korea, hogy észre sem vesszük first appeared on 24.hu.


Source: 24 teszt